KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nővérkék

Zalán Vince

 

Karel Kachyňa filmje, a Nővérkék az úgynevezett ötvenes években játszódik. Egy falusi orvos mellett dolgozó idősebb bábaasszony és fiatal társa a történet főszereplői, akik járják a tanyákat, falvakat, hogy gyermekek életét, egészségét megmentsék. Ám mindvégig az anekdotikus történet-füzér főszereplői maradnak, s nem lényegülnek át mozi-élményhősökké. Történetük történet marad, csak önnön magát mesélő sztori, egy-jelentésű, s így voltaképpen nem szól semmiről. Pedig szólhatna, hiszen a film alapjául szolgáló regény szerzője, Adolf Branold és a forgatókönyvírók szépen kifundálták az események sorozatát. Itt van mindjárt a nyitány! A történet elején a fiatal nővérkét kidobják a kórházból s vidékre vezénylik, mert több mint gyaníthatóan együtt hált a kórházban betegeskedő lovászfiúval. Lehetne hát vígjáték (így is indul egyébként) a vaskalapos elvek és a természetes magatartás konfliktusáról; vagy épp szatíra az emberi természet és a prűd ötvenes évek társadalmi gyakorlatának kíméletlen csatáiról. Lehetne – más történések alapján – egy fiatal lány-töprengésekkel, meditációkkal lágyított, lírai én-regénye, egy lélek hangtalan szenvedése. Lehetne két együtt harcoló, egy fedél alá szorult nő drámája, akik közül az egyik már kikopott a férfiak világából, míg a másik épp most készül belépni oda. Lehetne realista szociográfia is, ha a rendezőnek lett volna türelme és megértő szíve annak feltérképezéséhez, hogy a trágyalé-tavak körül (amelyekbe a nővérkék – kell-e mondanom? – unos-untalan belepottyannak) valójában milyen is az emberek élete. S lehetne a káderemeltyűk mechanizmusát, a sztárkáderképzés poklát megérzékítő tragédia is – akkor talán nem maradna a néző számára annyira homályban, hogy miért is lesz a lovászfiú egy időre popénekes-dalospacsirta. S persze szólhatna az ötvenes évekről is. De nem szól. A Nővérkékben történetek vannak. Történetek önmagukért. Mint a „realista” l’art pour l’art-ban.

Karel Kachyňa a Szekérrel Bécsbe című filmje óta tizenöt játékfilmet rendezett. Ilyent is, olyant is. A most bemutatott Nővérkékhen egy valami hiteles. Az időjárás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5960