KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Államérdek

Harmat György

 

Lehet ötvözni a politikai gyilkosságok anatómiáját, a krimit és az átélhető sorstörténeteket. Ennek legszebb példája nem is a hatásos, de művészileg vitatható Z..., hanem Pontecorvo remekműve: Az algíri csata. Az eredményhez szükségeltetnek: világos elemzés, a filmeszközök dinamikája, ügyes dramaturgia és emberek, akikért izgulhatunk.

Mi az államérdek? El kell némítani, akár gyilkosság árán is, aki le akarja leplezni a francia kormány nagy pénzt hozó részvételét a piszkos fegyvereladási üzletekben, helyi háborúk szításában. E film érvényes bizonyítási eljárásának hitelét rontják a forgatókönyv naivságai éppúgy, mint az, hogy a dialógusok egytől egyig közhelyek. Holott éppen a látványos filmeszközök nélküli párbeszédes jelenetekre épül, egyébként jól szerkesztetten. A figurák mérlege a „rosszak” oldalára billen, mivel Jean Yanne és Michel Bouquet játéka természetes, míg a „jó” François Périer-é teátrális. A szereplők közös sorsa, hogy nem kaptak emberábrázolási feladatot.

Mi az Államérdek? A jó szándékú könnyfacsarás hol ügyesebb (Nem zörög a haraszt), hol ügyetlenebb (Mindenkinek a maga keresztje) kezű mesterének, André Cayatte-nak, a többinél szikárabb, igen szókimondó, igen sablonos filmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7877