KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hannibál ébredése

Vajda Judit

Hannibal Rising – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Webber. Írta: Thomas Harris. Kép: Ben Davis. Zene: Ilan Ishkeri. Szereplők: Gaspard Ullier (Hannibal), Gong Li (Murasaki), Rhys Ifans (Grutas), Kevin McKidd (Kolnas), Dominic West (Popil). Gyártó: MGM / Weinstein Company. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 117 perc.

 

Habár ezúttal Hannibal Lecter legfőbb ismerője, Thomas Harris saját maga adaptálta forgatókönyvvé regényét, a Hannibal ébredéséből éppen az a feszültség, borzongás (thrill) hiányzik, amitől a sorozat korábbi, szintén a neves thriller- és krimiszerző művein alapuló darabjai (az Embervadász, A bárányok hallgatnak, a Hannibal és A Vörös Sárkány) olyan nagyszerűek voltak. Ez nem azt jelenti, hogy Peter Webber filmje ne lenne jól sikerült munka – csak éppen egy egészen más műfajban készült: korrektül, szép kronologikus rendben mondja fel a pszichopata, kannibál sorozatgyilkos korai éveinek történéseit, s ezzel egy különösen véres életrajzi filmmel gyarapítja a Lecter-legendáriumot és árnyalja tovább a figuráról kialakult képet.

Hannibal ugyan ugyanannyit gyilkol, mint később, és mindezt máris ugyanolyan kegyetlenül teszi, mint érettebb korában, ám az egyes aktusok előkészítésében és a film felépítésében nincs semmi a borzongásfilm zsánerének speciális hatáskeltő eszközeiből. A fiatal Lecter ráadásul ezúttal nem kedvtelésből gyilkol, hanem szabályos bosszúhadjáratot folytat az igazság nevében, így a Hannibal ébredése még mindig közelebb áll egy bosszúfilmhez, mint a thriller műfajához.

Emiatt viszont az a különös helyzet áll elő, hogy ami hiányzik a dramaturgiából, azt a másik oldalon, a nézői azonosulás oldalán mégis megkapjuk: ugyanolyan közel kerülünk a figurához, mint egy hagyományos életrajzi filmben, ráadásul itt nincs meg az a természetes elidegenítés, ami a sorozatgyilkosos filmeknél fennáll (a néző sem a sorozatgyilkossal, sem az áldozattal nem azonosul) – ha egyetérteni nem is tudunk a gyermek és ifjú Lecterrel, megérteni igen, és ez kimondottan borzongató érzés.

Habár bizonyos apró jelzésekkel (egy vadkan, egy maszk, egy udvarias vigyázzállás) megteremtődik a kapcsolat a korábbi Hannibal-darabokkal, a fentiek miatt furcsa mód egy gyengéd, romantikus Vermeer-filmmel (Leány gyöngy fülbevalóval) bemutatkozó rendezőnek sikerült gyökeresen megváltoztatni azt az egységes képet, ami a figuráról kialakult és egy új, erkölcsösebb és határozottan szerethető Lectert teremtenie.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8957