KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esküvő után

Vajda Judit

Efter brylluppet – dán, 2006. Rendezte: Susanne Bier. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Morten Soborg. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Mads Mikkelsen (Jacob), Rolf Lassgard (Jorgen), Sidse Babett Knudsen (Helen), Christian Tafdrup (Christian). Gyártó: Zentropa Entertainments. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 120 perc.

 

 

A Születésnaptól kezdve az Okén keresztül a Bűnökig számos bizonyítékát láthattuk már annak, hogy a dánok igen erősek melodrámában – a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... című filmeket jegyző Susanne Bier rendező és alkotótársa, Anders Thomas Jensen forgatókönyvíró pedig különösen az. Legújabb közös munkájukban, az Esküvő utánban ismét ízlésesen és meggyőzően vezetik elő az érzelmek csodálatra méltó kavalkádját és a már-már a görög tragédiákéra emlékeztető sorsfordulatokat. Az irigylésre méltóan gazdag, ám egészen szélsőséges élethelyzetbe kerülő üzletember, a bombayi utcagyerekek megmentésén fáradozó egykori alkoholista és drogfüggő „közös” szerelmük, valamint egy bizonytalan fiatal lány történetét elmesélő műben néha talán már túl sok a mindent elsöprő érzelmekből, de a remek színészek (élen a legutóbbi Bond-film gonoszaként nemzetközi hírnevet szerző Mads Mikkelsennel) és a remek színészvezetés megmentik még a giccsgyanús jeleneteket is.

A lenyűgözően bonyolódó emberi drámákon kívül Bier művének egyéb figyelemre méltó vonása is van. A film során gyakran kapjuk a lélek tükreként működő (hol reménykedve csillogó, hol a döbbenettől tágra nyíló) szemek, az idegességtől zavartan babráló kezek, jelentőségteljes szavakat kiejtő ajkak premier plánjait és szuperközelijeit, melyek időnként önálló életet élő gyorsmontázs-szekvenciákká állnak össze. Ezek egyrészt a jellemzés és az azonosulás eszközei, másrészt viszont a képkivágatok olyan szűkek, hogy kiragadják a tárgyat összefüggéseiből – így azok gyakran egyenesen Kulesov-effektusként működnek (mindig más jelentést hordoznak, attól függően, mit látunk előtte vagy utána). Ennek az ügyes formai fogásnak köszönhetően a film egyszerre lesz együttérző és távolságtartó – ami határozottan jót tesz a túlcsorduló érzelmek közepette.

Bier nem a hétköznapi, életszagú drámák, hanem a nagy, sorsfordító tragédiák, a nehéz döntések és választások krónikása, de ezt szépen, jó ízléssel és kifinomultan csinálja. Nem csoda, hogy az alkotó nemrégiben hollywoodi bemutatkozását (A tűz martaléka) is leforgathatta, s hamarosan elkészül a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... amerikai remake-je is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9279