KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rachel esküvője

Alföldi Nóra

Rachel Getting Married – amerikai, 2008. Rendezte: Jonathan Demme. Szereplők: Anne Hathaway, Rosemarie DeWitt, Bill Irwin. Forgalmazó: Forum Home Entertainment. 113 perc.

 

Jonathan Demme karrierjénél fordulatosabb aligha létezik a legújabbkori amerikai film történetében. Demme a születési évszámát és startolásának körülményeit tekintve a mozi-fenegyerekekhez tartozik, de sohasem lett belőle nagyágyú – filmográfiájában az exploitation-csökevénytől kezdve (Börtönterror) a kultthrilleren át (A bárányok hallgatnak) a szociálisan érzékeny meleg melodrámákig (Philadelphia) és remake-ekig (Charlie kettős élete; A mandzsúriai jelölt), mindenféle becses kacat fellelhető. Mi több, tehetségéből még rendhagyó koncertfilmekre (Stop Making Sense) és politikai dokumentumfilmekre is futotta (The Argonomist; Jimmy Carter Man From Plains). S ha már korai munkái kapcsán a filmtudorok előszeretettel ültették Renoirral vagy Buñuellel egy asztalhoz, akkor a Rachel esküvője – mely léptékét tekintve visszakanyarodás ezekhez a puha Amerika-kritikát megfogalmazó, fess darabokhoz – egyenesen a dán dogmával lép frigyre, a háttérben pedig Az esküvő és a Rövidre vágva Altmanjával kokettál.

Bár a Rachel esküvője családi melodrámája velős tablófilmnek ígérkezik, mégsem az, mozaikosságát leginkább puritán eszközhasználatának köszönheti; Demme csellengő, már-már home-videós minőséget produkáló kézikamerájával minden zugba bepillant, véletlenszerűen rögzíti az összegyűlt násznép arcait, főszereplőjét még a toalettre is elkíséri. A töredezett felület alatt azonban egyetlen dologra koncentrál, a fiatal, mindennapjait rehabon töltő Kymre, aki nővére esküvője alkalmából időzített bombaként jelenik meg a szülői házban. A tehetetlenség egy multikulti, übertoleráns, sokat megélt művészfamília szolid összeomlásában tetőzik: a látszólag mindenkit be- és elfogadó klán eltévelyedett gyermeke ugyanis olyan fekete bárány, kinek múltbéli bűnét megbocsátani, megemészteni minden szerető és gyengéd próbálkozás dacára is képtelenség. A melegszívű amerikai liberalizmus csődje ez, melyet Demme hideg kívülállóként mutat meg, ítélkezés, félrebeszélés, szemforgatás és megváltás nélkül; az ünnepség után mindenki beszáll autójába, és integetve-mosolyogva elhajt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9808