KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Noé bárkái

Győrffy Iván

Magyar, 1982. Írta és rendezte: Kollányi Ágoston. Operatőr: Vancsa Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.

 

Százéves születésnapot nem is lehetne megünnepelni stílszerűbben, mint egy alapmű digitálisan felújított újrakiadásával. Jóllehet, eredeti alkotója, a magyar természet(tudományos), ismeretterjesztő film – lánykori nevén a népszerű-tudományos film – megalapítója már több mint 25 éve nincs az élők sorában, 1982-ben a Budapest Stúdió égisze alatt gyártott munkája aktualitását aligha vesztette el. Kollányi Ágoston – Homoki-Nagy Istvánnal párhuzamosan – az 1950-es évek elejétől dolgozta ki a természet rejtett értékeit láttató, érzelmi azonosulásra és meggyőzésre építő rövid-, majd nagyobb lélegzetű filmjeit, melyek közül a Bölcsők (1957), az Örök megújulás (1965), Az állatok válaszolnak (1978), vagy éppen a Noé bárkái Karlovy Varytól Cannes-ig a nemzetközi szakmai közönség tetszését is megnyerte. Mindeközben egy pillanatra sem engedte el a természettörvények és az emberi tehetség összekapcsolt bemutatásával lenyűgözött nézői és követői kezét, játékos-humoros állatfilmekkel (Kati és a vadmacska, 1955; Álmodik az állatkert, 1984) és egy-egy kultúrtáj, város (Győr, Pécs, Budapest, s az Adria), illetve kiemelkedő képzőművész (Szőnyi István, Kovács Margit, Barcsay Jenő) örökségének szemléltetésével serkentette éltető hagyományaink megértését és óvását, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig.

Pályájának egyik csúcspontja a Noé bárkái – Kollányi Ágoston intenciói szerint is – emberközpontú, konfliktusokat bemutató filmje, amely egyszerre lírai vallomás a természet szeretetéről és sötét jajszó a pusztítás képei láttán. Egyfajta szemrehányó természetbűnügyi szemle, melyben a késő Kádár-kor száraz statisztikái, újsághírei keverednek himnikus szólamokkal a ritka vágásokkal tagolt, gondosan komponált, mégis hamisítatlanul egyszerű jelenetekben. S bár a narrációban gyakran felbukkanó kelet–nyugati világnézeti dichotómia gócpontjait azóta átszerkesztette a történelem, a másfél órás rendhagyó természetfilm – melybe saját korábbi alkotásaiból is „csempészett” a mester, mert „élőben” néha már nem volt mit megörökítenie Vancsa Lajos kamerájának – ma is élénken szólongatja az elbóbiskolt lelkiismeretet.

Extrák: angol felirat, a cannes-i technikai nagydíjas Bölcsők 1957-ből, valamint a rendező egy 1979-es forgatás közben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11606