KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ítélet

Mátyás Péter

 

1944-ben a megszállt Franciaországban Pierre Brossard, egy nácikkal kollaboráló katonatiszt kivégeztetett két zsidó foglyot. A háború végén sikerült megszöknie az igazságszolgáltatás elől, megbánta bűneit és évtizedekig álnéven bujkált különböző kolostorokban az egyház oltalma alatt. 1992-ben az Emberiség Elleni Háborús Bűnöket vizsgáló szervezet rátalált, megpróbálta elfogni és felelősségre vonni. Az ítélet a bűnös utáni hajszára koncentrál, háttérben az antiszemitizmus lappangó, fojtogató légkörével.

A forgatókönyvnek, amelyet Ronald Harwood (A zongorista) jegyez két gyenge pontja van. Az első Brossard ellentmondásos figurája. Először hidegvégű gyilkosként ismerjük meg, aki csak a pillanatot várja, amikor végezhet az őt követő férfival. Később gyenge, alázatos emberként látjuk viszont, aki térdenállva, a papok kezét csókolgatva könyörög bűnbocsánatért. Vezeklése azonban elmarad, a börtön helyett inkább az újabb gyilkosságot választja. A történet másik gyengéje a katolikus egyház zavaros szerepe Brossard bujtatásában, szökésének megszervezésében. Róma és a nácibarát gyilkos kézfogása indokolatlan, a homályos hatalmi játszmák sejtetése pedig a politikai thriller ingoványos útvesztőibe vezeti a nézőket. A zsidó–keresztény párbeszédnek nyilván nem használ a rendezés egyoldalú, előítéletes látásmódja. A film erénye kizárólag Michael Caine még mindig elsőrangú színészi teljesítménye, ám ő sem mentheti meg a filmet a hiteltelenség elhatalmasodó érzésétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1613