KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Értelem és érzelem

Takács Ferenc

Hogyan boldoguljon a vidéki dzsentrikisasszony az életben, miként alkalmazkodjék józanul, ám nem szolgaian társadalmi körének viselkedésnormáihoz és életkörülményeihez, miként szerezzen magának férjet, miként találjon rá arra a két dologra, amely Jane Austen, a tizennyolcadik-tizenkilencedik század fordulójának angol írónője szerint a világ egyedüli mozgatói: a szerelemre és a pénzre, megértésre és megélhetésre? Ilyen és hasonló kérdésekről szólnak a finom tollú, metsző iróniájú és fölényes józanságú írónő regényei, közöttük a Sense and Sensibility is, amely – bár korábban kész volt – először 1811-ben jelent meg nyomtatásban.

Megfilmesítést látunk tehát, hazájában igencsak becsben tartott, de a szélesebb angol nyelvű világban máshol is klasszikusnak számító mű adaptációját, kötelező olvasmányt a filmvásznon. A produkció – ahogy mondani szokás – mindenben megfelel az ilyen feldolgozásokkal szemben támasztható követelményeknek: kitűnő a színészi munka, angol sztárszínészek (Hugh Grant, Emma Thompson és mások) teszik le – némi amerikai segédlettel – a szerepeket, a rendezés ízléses, arányos, kellemes, az operatőr pedig igen jól ismeri és fölényes biztonsággal alkalmazza az ilyen filmeknél a jelek szerint kötelező módszertant, a gondos retrót, a korszak mindennapi tárgyi világának pontos és szeretetteljes megidézését, s kellő adag kinemato-piktorializmust, azaz a regény születésének a korszakában alkotó képzőművészek ábrázolásmódjára és stílusára finoman rájátszó képiséget, nagyon szép és kellemes ismerős enteriőröket, illetve tájképeket.

Kicsit talán sok a glancból – manapság az igazi retrózó filmekben, például az éppen futó György királyban az itteninél korhívebben koszosabbra és gondozatlanabbra csinálják a késő-tizennyolcadik századi úriember- és úriasszony-figurákat –, mégis érdeklődéssel nézzük végig a főszereplő két nővér párválasztási viszontagságait, s közben mérlegre vetjük a Jane Austen-i kérdést: vajon a sense, az idősebbik nővér józan esze, lemondásra is képes belátása juttat el biztosabban a boldogsághoz, vagy a fiatalabbik nővér sensibilityje, érzékenysége és fékezhetetlen „romantikus” szenvedélye. Szerencsére a végén mindketten eljutnak a boldogsághoz, s voltaképpen a néző is boldog lehet: kulturált és fájdalommentes módon kapott képet egy klasszikus angol regényről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=245