|
|
|
Láttuk mégEsti esőVida János Kvintus
Ezt a filmet ketten jegyzik. Főrendezőként a kínai moziművészet idősebb alkotói nemzedékéhez tartozó Vu Jung-kang, akinek első munkáját, az 1934-ben készült Istennőt immár filmtörténeti klasszikus darabként tartják számon. Rendezőként pedig az 1980-ban még elsőfilmes Vu Ji-kung, aki egyébként szintén nem volt már kezdő, hiszen húsz évvel korábban szerzett rendezői diplomát, ám a két évtized során csak a társrendezésig és a rövidfilm-rendezésig jutott el. Emlékezetes nemzetközi sikerek övezték később az 1982-ben készült Emlékeim a régi Pekingről című művét: számos fesztiválon kitüntették, s ezzel a filmmel mutatkozott be az újjáéledő kínai filmművészet számos országban, így 1984-ben nálunk is.
Az Esti eső később jutott el hozzánk, talán éppen a másik film diadalmenete egyengette útját. Vu Ji-kungnak ez a munkája kevésbé ragadhatja meg a kelet-európai közönséget. Az Emlékeim a régi Pekingről már maradandó műalkotás, az Esti eső még egy korszak szemléleti dokumentuma. Hazájában óriási kritikai és közönségsikert aratott, díjakat nyert, ám azt is tudni kell, hogy ez volt az első kísérlet a „négyek bandája” uralmának kritikus szellemű ábrázolására. Ezért is neveztük szemléleti dokumentumnak: a filmben csupa derék és becsületes ember szerepel, egyetlen negatív hős sincs benne, mivel az alkotók – amint ezt a forgatókönyv írója egy nyilatkozatában hangsúlyozta is – azt kívánták bemutatni, hogy a kínai emberek a nehéz időkben is megőrizték jó tulajdonságaikat. Azóta már árnyaltabb társadalomrajzú filmeket is láthattunk erről a korszakról és erről a témáról, a kínai értelmiségiek meghurcoltatásairól (Tien-jün-hegyi történet; A megkínzott ember mosolya), ám az Esti eső kissé elvontabb, líraibb ábrázolásmódját is megértéssel fogadhatjuk. Nem tudunk ugyan színpadi előzményéről, de szerkezete ilyesmire enged következtetni: a bevezető és a záróképet, valamint a flashback-eket kivéve lényegében egyetlen helyszínen – a Csungkingból Vuhanba tartó hajó fedélzetén – játszódik a cselekmény, egyetlen nap leforgása alatt.
Az alkotótársak közül ketten még különösen érdemesek arra, hogy megjegyezzük nevüket. Az egyik a nagyszerű operatőr, Cao Vej-je, a másik egy mellékszerepet játszó kiváló színésznő, Csang Min. Az Emlékeim a régi Pekingről című filmben hasonlóképpen jeleskedtek. A tucatjával, sőt százával felbukkanó új nevek között az övékkel – akárcsak a rendezőével – bizonyára találkozunk még.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1008 átlag: 5.27 |
 |
|
|
|
