KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Veress József: Kovács András

Varga András

 

Veress József jóvoltából most (először) magyarul is olvashatunk kismonográfiát Kovács András filmrendezőről. A tizennégy fejezetből álló kötet lehetőség arra, hogy hézagos tudásunkat valódi ismeretekre cseréljük. Szigorú időrendiség lesz kalauzunk a megismerésben.

A precizitás és a vélemények ütköztetésének elve vezérelhette Veress Józsefet, amikor – az „egy fejezet egyenlő egy film” tagolásban – a művek egyenkénti vizsgálatánál a rendezői nyilatkozatot és a szakkritika megállapításait saját véleményével szembesíti. Ez a módszer következetesen végigvonul a könyvön. (Egyes fejezeteinél azonban a szerző rovására, hiszen a megjegyzések, ellenérvek nélküli terjedelmesebb rendezői interjúk, sajtókritikai idézetek esetében puszta közvetítői szerepre kárhoztatja magát. Az idézetek halmozása talán éppen a Kovács András-i életművet megalapozó filmnél, a Nehéz emberek bemutatásánál a legszembetűnőbb.)

Kovács András az új magyar film első generációs elitjének tagjaként a kultúrpolitika felől közelít a filmhez – a gyár dramaturgiáját vezeti; „…azt képviselte, amit előírtak számára” – olvashatjuk a pályakezdés időszakáról szóló, hízelgőnek aligha nevezhető tudósítást. De változtak az idők – és változtak a jelzők. Eljönnek a hatvanas évek, és Kovács András rendezőként debütál. A késő indulást aktív „közéletiség” ellensúlyozza e kismonográfiában. Hogy mi az átalakulás oka-titka? Nos, a kismonográfia a szellemi gyökerek történeti megidézésével adósunk marad. Aztán a Nehéz emberek kapcsán, bár fölemlíttetik a „tradicionális dokumentumfilm kereteinek szétfeszítése”, annak elemzése azonban elmarad, hogy milyen gátakat is tört át a magyar filmgyártás egészében az új szemlélet. S talán ezért is olyan kurta Veress könyvének XI. fejezete, szinte afféle lomtárnak tekinti a Dokumentumok, portrék, interjúk, riportok, tévéfilmek: A valóság faggatása, 1965–1975 címet viselő három oldalt. Pedig ez a tíz esztendő minőségi változásokban bővelkedő időszak mind az ország, mind a magyar film történetében. Éppen itt lehetett volna megrajzolni a rendező valóságos portréját; s talán itt kaphatta volna meg méltó indoklását a Kovács Andrásnak állandó jelzőként kijáró „közéleti” cím. Fogódzók nélkül szemléljük a pálya fő fordulópontjait; például azt, hogy a hatvanas években oly mai, oly polemikus vénájú Kovács András a hetvenes években miért készít „történelmi” vagy történelmi kosztümökbe bújtatott (?) filmeket. Nem talált mai-mostani, hús-vér aktualitású témákat? Vagy rendezői pályáját a mai magyar értelmiség általánosabb sorsképén keresztül kellene szemlélni?

Így aztán Veress olvasójában hiányérzet támad: nem lel összefoglaló-értékelő tanulmányra, a részletek kritikájából viszont nem áll össze az eddigi életmű összetartását és ellentmondásait fölmutató monografikus összkép. Mindazonáltal a kötet fejezeteinek lépcsőzetes egymásra épülése könnyen és jól forgatható kislexikon jelleget kölcsönöz a könyvnek: az alapvető információkat gyorsan megtaláljuk. A könyv szerzője ismereteinket új és eleven impressziókkal bővíti – a megismerő randevú a következő monográfia idejére halasztódik.

 

Veress József: Kovács András. Bp. 1981. MFI – N. P. I. 105 o.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7051