KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Néma párbaj

Grawátsch Péter

 

 

Nornen est omen – ahogy a mondás tartja: a filmbeli Hős, legendás hadvezér-honfi elődjéhez méltóan Szkander nevet visel. Bég nélkül. E titulus csak a nevezetes konyakon, jelenik meg a filmben, jelesül az imperialista bérencek ezzel isznak előre a medve bőrére. A Hős Szkander egyszerű matrózként veszi fel a harcot azzal a három brigantival, aki csellel elorozta Albánia háború utáni leggyorsabb hadi cirkálóját, miközben a legénység és a magas rangú tisztek a nép fiaival és leányaival lelkes társadalmi munkában, pezsgő munkakedvvel ássa, lapátolja és talicskázza a földet valami kietlen vidéken. Bár Szkandert sikerül a pénzsóvár hajókapitánynak és két társának, a régi rend reprezentáns, elvadult képviselőinek ideig-óráig átjátszaniuk, a Bagarollal kisuvickolt tekintetű fiúról kiderül, hogy benne lángoló szemek és az állandóan vibráló hazaszeretet mögött borotvaéles elme kombinál. Ennek aztán meg is lesz az eredménye, mikor pisztoly végre kapja az ellenséget, és duzzadó kebellel visszahajózik Albániába.

A kalandfilm ihletésű produkcióban előkerülnek mindazok a kellékek, melyek az 50-es évek szűk levegőjű korszakának magyar termékeit is jellemezték: sablon, frázisok, felülről irányított eszmék stb. A Néma párbaj néma gondolatokra is alkalmat ad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 44-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8064