KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A bűn árfolyama

Pápai Zsolt

The International – amerikai-német, 2008. Rendezte: Tom Tykwer. Írta: Eric Singer. Kép: Frank Griebe. Zene: Reinhold Heil, Johnny Klimek és Tom Tykwer. Szereplők: Clive Owen (Louis Salinger), Naomi Watts (Eleanor Whitman), Armin Mueller-Stahl (Wilhelm Wexler), Ulrich Thomsen (Jonas Skarssen), Jack McGee (Bernie Ward). Gyártó: Atlas / Mosaic Media Group / Rose Line / Siebte Babelsberg / X-Filme Creative Pool. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 118 perc.

 

Tom Tykwer filmjei a legtipikusabb, bár nem feltétlenül a legjobb darabjai a kortárs szcénának. Komoly művészfilmes ambíciókkal bíró szórakoztató mozik (ezért tipikusak), amelyekben gyakran nem sikerül szinkronba hozni egymással a kettős vállalást (ezért mennek mellé). A művészfilmes és a zsánerfilmes Tykwer mintha egymás ellenségei lennének – nem a közös célért dolgoznak, hanem egymás ellen vívnak csatákat.

Új filmjében a rendező megbékélt magával: nem különösebben nagyra törő, ámde az elsőtől az utolsó percéig izgalmas, ráadásul végig stílben tartott mozit forgatott. A bűn árfolyama a hetvenes évek paranoia-thrillereinek (A Parallax-terv, A Keselyű három napja, Marathon életre-halálra) a nyomvonalán halad, és egy nemzetközi bank bűnös üzelmeit, valamint a világ különböző kormányaihoz fűződő kapcsolatait tárja fel. A sztori valós alapú: a filmbeli bank modellje a titkon nemzetközi konfliktusokba is gyakran belepiszkáló pénzmosoda, az 1991-ben összeomlott Bank of Credit and Commerce International (BCCI) volt.

Nem csupán a film több országon és földrészen átívelő cselekménye izgalmas, hanem a kivitelezése is. Tykwer míves, artisztikus látványt teremtett, amely Antonioni architektúra-használatát idézi. A modern épületeknek és formáknak kitüntetett szerepet biztosító térhasználat elsősorban Alan J. Pakula közvetítése nyomán nyert polgárjogot Hollywoodban bő három évtizede, mindenekelőtt A Parallax-terv és Az elnök emberei című filmekben. Tykwer erre a hagyományra épít akkor, amikor lényegében a történet szereplőivé emeli a csupa üveg és acél, hipermodern épületeket, a berlini főpályaudvartól és kormánynegyedtől kezdve a wolfsburgi művészeti, tudományos és szabadidő-központon át a New York-i Guggenheim Múzeumig. A Guggenheimben játszódó maratoni pisztolypárbaj igen hatásos.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9748