KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Elzárva a világ elől

Bata Norbert

The Disappointments Room – amerikai, 2016. Rendezte: D.J. Caruso. Szereplők: Kate Beckinsale, Mel Raido, Lucas Till. Forgalmazó: Fórum. 88 perc.

 

Mostanság, amikor a körülajnározott kortárs horrorfilmek rendre csalódást okoznak – a Valami követ átgondolatlanságától kezdve A boszorkány blöffjén át a The Autopsy of Jane Doe elmaszatolt fináléjáig –, szinte már üdítően hat egy olyan rémfilm, amelyet még csak pozitív sajtóvisszhang sem övez, és nem kelt hamis reményeket a közönségben. Igaz, ha a szóban forgó produkciónak ez az egyetlen érdeme, a néző így sem jár jobban – sőt. Pedig nem indul vállalhatatlanul a Hátsó ablak középszerű kertvárosi parafrázisával, a Disturbiával „elhíresült” D.J. Caruso 2014-ben forgatott, de csak két évvel később bemutatott filmje, az Elzárva a világ elől. Jobb pillanatai azonban sajnos levonulnak legkésőbb az expozíció végéig; gondolok itt azokra a snittekre, amelyek egy ódon ház belső tereit mutatják, némi ajtónyikorgással, vízcsöpögéssel erősítve az atmoszférát, és azt sejtetik: kísértetfilm van körvonalazódóban. Amint azonban az emberi dráma, a természetfelettinek vélt borzalmak, de leginkább egy súlyos csapástól szétzilált női psziché rejtelmei kerülnének terítékre, hamar ellaposodik, vagy stílszerűen szólva, ezer sebből kezd el vérezni a film. A cselekményvezetés összecsapottsága, a primitív jump scare effektusok, az értékelhető színészi játék teljes hiánya és a paráztatónak szánt, ámde nevetségességbe torkolló montázsok – kivált az idősíkok és tudatképek menetrendszerű váltogatása – nyomatékosítják igazán, mekkora a szakadék az Elzárva a világ elől és az általa megidézett előzmények (olyan remeklések, mint az Ijesszük halálra Jessicát! és a Ragyogás) között.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13112