KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Volt egyszer egy gyilkosság

Turcsányi Sándor

 

Lédererné, Lédererné, mi van a bőröndben? Vígjáték.

Mint a filmeken: két idegen a vonaton. Két idegen utazik a vonaton: mint a viccekben. Az egyik idegen szép. Szemben velük idős úr, akár Hitchcock is lehetne. A bőrönd a polcon, jön az alagút. A vígjáték nem pontos megjelölés, inkább vicces mozit láthatunk. Az első osztályon másodosztályú amerikai komikusok harmadosztályú vicceket sütnek el egy fapados euro-hakni állomásai között. Róma, Monte Carlo és kishíján Madrid.

Az alagút után nagy meglepetés: a bőrönd még mindig a polcon van. Merő tévedésből egy másikat dobtak ki a vonatból. Hát nem ismerős? A kisujjból kirázott gegek (anatómiai tájékozatlanság: sokkal inkább a könyökünkön kijövő) folyamatos ismételgetésével vél megfelelni a film a paródia műfajának. Mindezenközben – minő szégyen! – a kritikus is föl-fölkacag. A több hülyeség mindig szórakoztató, még akkor is, ha az önérzetes alkotó öniróniának akarja eladni.

A nagy fellépés a Grand Casinóban van. Kívülről kicsi ibusz (a tájkép a Forma 1 versenyek hátterét idézi), belül a dús nyeremény. Az amerikaiak mindig, mindig nyernek. Dől a lé (a szirup). A film befejezése Agatha Christie-re utal, a franciás felügyelő összeboronálja a szerelmeseket. Minden szereplő megtalálja a maga párját. Páratlan megoldás: akinek még nő sem jutott, az a gyilkos.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1333