KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Himalája – Az élet sója

Köves Gábor

 

5000 méter magasan ritkul a levegő és ritkulnak a játékfilmek. A tibeti Dolpo falucska lakói az odalentről érkezett kamerás európai segítségével a környék vezető filmes nagyhatalmává nőtték ki magukat: életüket, szokásaikat, mindennapjaikat játszották el, élték meg a francia dokumentumfilmes által formába öntött népmesében. Az istenek intelmeire hallgató idős elöljáró és a maga erejében gőgösen bízó fiatal trónkövetelő versenyfutása alkotja a film gerincét: a sóval, mely a falu egyetlen élelemre váltható kemény valutája, időről-időre útra kell kelni. A nagy menetelés során le kell győzni a nagy ellenséget: a hegyet. A zarándokút sikere létkérdés. Ezúttal azonban két zarándok indul útnak. Az elemek és egymás ellenében menetelnek. Az öreg és a fiatal. Hagyománytisztelet kontra fiatalos hevület. Isten kontra ember. A rendező – joggal – abban bízik, hogy meséjét, megtámogatja a valóság: a világtól elzárt kis közösség spirituális és tárgyi világának életre hívása, az egzotikus környezet, a Himalája kő- és hó-sivatagai, magasba meredő csúcsai és szakadékai. Filmje, minden őszintesége és nemes szándéka ellenére, immár egy trend szerves darabjának tekinthető. Eszkimó fut a jégmezőn, nyomában a meggyilkolására szövetkezett riválisokkal – már két éve annak, hogy az eszkimók mozija (Atanaurjat) elkészült, fesztiválok adogatták kézről-kézre, a Himalájának is ez rendeltetése. Pedig nem érzem, hogy fontos film lenne, még csak azt sem, hogy egy kimagaslóan jó filmet néznék, csupán egy érdekes kísérletet. A világzene piacképessége ma már vitathatatlan. Eljött az ideje a világfilmek felzárkózásának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2096