KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Moonwalker

Tamás Amaryllis

 

Szupertechnikával létrehozott gyerekálom-paradicsom, lézerágyúkkal, komputerekkel előállított mammutshow! A turnécirkusz-film alapjául a Fred Astairenek ajánlott önéletrajzi könyv szolgált, a cím – Moonwalker – a „tűzerdőben táncoló faun” saját találmányú, utánozhatatlan lépéskombinációjára utal.

Michael Jackson olyan személyiség, amilyet csak a civilizáció tud teremteni, létformája az álom, minden megnyilvánulása, talentuma a mértéket átlépő becsvágy, a túlzás. Körülötte, rajta, benne minden hamis, ártatlansága éretlenség, szűziessége korlátoltság. Extrém éneke egyszerre melankolikus és őrjöngő. Toporzékolásában az elementáris őstűz dühe, őzike tekintete mögött a vadember feszültsége, az arc geometrikus merevségében a jó és a rossz árnyalatkülönbsége: „a kegyetlenségtől az önfeláldozásig csak egyetlen lépés.” A zsivaj és csődület vásárán arca mágikus térképét, a boszorkányosán elegyített értéket: démoni tánctudását és a talmit sámánként tárja a tömeg elé. A virtuózok vad, fékezhetetlen ceremóniáján otthonosan mozgó géniusz kívül hordott lelke, külvilágra irányuló tudása zavarba ejtő. Archetípusa valaminek, ami „az embernél valamivel kevesebb, ugyanakkor több, mintha erdei állat lenne és angyal.” De mindenekelőtt a világ egyik legsikeresebb szórakoztató művésze, – ahogy azt önéletrajzának előszavában a könyv lektora, Jacqueline Kennedy Onassis tárgyilagosan megjegyezte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5458