KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kilenctől ötig

Varga András

Az Óvakodj a törpétől gyártói újabb rekeszizom-rengető találmánnyal rukkoltak elő. A címe: Kilenctől ötig. Szemérmes megjelölésük az amerikai hivatalnok-élet fanyar esszenciáját rejti, afféle iroda-show formájában. Savát-borsát az adja-adná, hogy az akarnok-kiskakas főnökurat föllázadó aktahölgyei – élvén a véletlenek bakugrásaival – jó alaposan megleckéztetik.

E mesebeli helyzetről Döbrögi és Ludas Matyi modernizált esete juthatna eszünkbe, de nyomban feledjük el. Filmünk ugyanis valódi ipari termék, melynél esztétikai kívánalmainkat félretéve – mint egy mosópor esetében – legjobb használhatóságát firtatni. Colin Higgins filmje afféle műfajkoktél – egyszeri fogyasztásra. S aki csak a mókás kedvű Jane Fondára kíváncsi, és várakozását az iméntiek megszívlelése mellett csavarja takarékra, nem csalódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6955