KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Benzinkutasok az Arany Patkónál

Loránd Gábor

 

A címbeli urak: benzinkútkezelők, méghozzá az Arany Patkóról elnevezett motel tőszomszédságában. S mint bizonyára Önök is hallottak már hasonlóról: sikkasztanak. Valutával, benzinutalvánnyal, bélszínnel, borjúmájjal és whiskyvel (azok a kamionosok... !) tetézik a korona-eltüntetést. Villa, bunda, Mercedes, és így tovább. Mígnem aztán – a részleteket elhallgatom, elég annyi, hogy – egy rokonszenves fiatalember „épül be” közéjük, s jaj nekik.

Otakar Fuka lényegében le akarta rántani a leplet egy társadalmi fonákságról, ugyanakkor csipetnyi, távolról krimit idéző izgalommal is fűszerezni kívánta filmjét. Ez kevéssé sikerült neki, amit kétszeresen sajnálhatunk. Egyrészt, mert éppen ez a lepel nem is annyira lepel, úgyhogy lerántani se nagyon kell. Másrészt az izgalomkeltéssel a rendező jócskán elkésett, mivel az utolsó percekig nemigen sokkolja idegeinket. Így aztán, noha a jóindulat vitathatatlan, se pellengér, se krimi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7374