KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hét különleges megbízott

Loránd Gábor

 

Fehér nyuszi ül az úszó fatörzsön, mögötte partizán rejtőzik. Náci tiszt szórakozás gyanánt géppisztollyal hat és fél méterről rálő; körülbelül huszonöt töltényt pazarol el, míg eltalálja – a katonát, bár a nyúlra célzott, mivel a katonát a fatörzs takarja, úgyhogy nem is láthatta.

Ebben a rövid jelenetben sűrítve található meg ennek a második világháborús kalandfilmnek számos gyengéje. Egy hídfőállásnál szovjet sorozatvető süllyed el a folyóban; negyven tank, több száz német katona bevetésével próbálják megszerezni a fontos titkot képező hadizsákmányt. Mi őszintén szurkolunk annak a hét különlegesen kiképzett szovjet ejtőernyősnek, akik ezt megakadályozzák, csak abban kételkedünk egy kicsit, hogy mindez a valóságban is ilyen egyszerűen ment – bár ilyen egyszerű lett volna... Kétségkívül szimpatikus hőseink ugyanis mindenkit megsemmisítenek, akit kell, egyetlen veszteségüknek is csupán a fenti véletlen az oka. Az osztag a sors különös kegye folytán néhány könnyedén letudott csetepatétól eltekintve abszolút szabadon közlekedhet a folyóparti erdőben, egészen a fél német hadsereg által őrzött célig. A németek pedig vagy épp máshol tartózkodnak, vagy – mint láttuk – csapnivalóan lőnek, így lesz aztán a történet a szokványosnál is szokványosabb, alkotói-emberi konfliktusokkal, jellemábrázolással, dramaturgiai ötletekkel eleve nem is bajlódtak, ezért már a mozi előcsarnokában elfelejtjük az egészet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7435