KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csendestárs

Hegedűs Tibor

Ez az angol – Kanadában forgatott – Csendestárs nem „kegyetlen krimi”, csak kegyetlenkedő. A számszerűleg nem sok, de annál ízléstelenebb szadista jelenetek kizárólag arra szolgálnak, hogy az el-ellankadó forgatókönyv üresjáratait kitöltsék, s Daryl Duke rendező tehetetlenségét leplezzék. (Levágott női fej kihalászása egy akváriumból stb.) Minden igyekezet meddő marad, a film lehangolóan primitív, jóllehet három ismert – színésznek sem akármilyen – sztár közreműködésével próbálták fölpumpálni. Egy gyöngébb Bergman-filmben (Érintés) – és egy középszerűen elkészített Chandler-krimiben (A hosszú búcsú) – már megismert Elliott Gould, továbbá Christopher Plummer és Susannah York igyekszik menteni, ami menthető, láthatóan jobb meggyőződésük ellenére; de játékukhoz hiányzik a szükséges bázis, amiről elrugaszkodhatnának. Még Gould a legszerencsésebb, mert banktisztviselőjének figurája legalább „fejlődik” – igaz, immorális irányban. A film azért is viszolyogtat némileg, mert bár nincs becsületes, „pozitív” hőse, mégis azt a látszatot akarja kelteni, hogy van, s mennybe meneszti a rablótól rabló hivatalnokot.

Avatott mester egyébként megfelelően modellálhatta volna a többféleképpen gyúrható alapsztorit. Hitchcock alkalmasint könnyedén groteszk, elegáns mulatságot kerekítene a hivatásos rablógyilkos és a tőle sápot húzó ravaszdi tisztviselő személyes párharcából, s vagy csúfolódó fintort vágott volna hozzá, vagy levonta volna (kajánul) a cinikus tanulságot cinizmusunkról. De Hitchcock meghalt, élő utódja nincs.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7840