KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Richard J. Lewis: Barney és a nők

A fősodor verziója

Roboz Gábor

Mordecai Richler regényének profi és könnyebben fogyasztható adaptációja.

Akár jelzésértékűnek is tekinthetjük, hogy a több midcult-alkotóval rendszeresen együtt dolgozó Robert Lantos nem szerzői vénával rendelkező filmkészítők, hanem iparosok kezébe adta Mordecai Richler karrierzáró regényének adaptációját. A kanadai író terjedelmes és összetett kötetét egy főleg tévésorozatokon trenírozott rendező (Richard J. Lewis) és egy jobbára televíziós katasztrófafilmeket jegyző forgatókönyvíró (Michael Konyves) ültette át a vászonra, és a magyar származású producer által összeverbuvált stábnak érezhetően két cél lebeghetett a szeme előtt. A végeredményből ítélve egyrészt nem állt szándékukban teljesen átvenni Richler koncepcióját, amelynek központi eleme a történet mesélőjének megbízhatatlan karaktere (lásd a könyv eredeti címét), másrészt közelebb akarták hozni a közönséghez az alapmű nehezen szerethető címszereplőjét.

A filmkészítők úgy vezették elő a történetet, ahogy az egy közönségsikerre pályázó csapathoz illik: a kötelező és meglehetősen drasztikus farigcsáláson túl kidolgoztak egy napjainkhoz kötődő cselekményszálat, amelyen mozgathatják a korosodó főhőst, és újra meg újra megszakították ezt az egymást követő életszakaszok bemutatásával. A tévéproducer fordulatos történetével az alkotók arra kaptak lehetőséget, hogy egy komikus, romantikus és drámai pillanatokat egyaránt felvonultató mozival megszólíthassanak egy igen széles befogadói réteget. És bár a játékidő vége felé jelezték, hogy Barney emlékei nem feltétlenül megbízhatóak, végső soron nem játszották ki Richler egyik legütősebb lapját, holott manapság már a fősodor felé húzó mozilátogatók is egyre edzettebbek a komplexebb elbeszélői szerkezetek befogadása terén. Ami pedig a főhős figuráját illeti, a filmesek ugyan megőrizték valamelyest izgalmas ellentmondásosságát, addig gyúrták, amíg el nem érték, hogy a néző könnyebben szeresse meg az olvasónál, és ez persze nem kis részben a szerepre termett Paul Giamattinak köszönhető.

A Barney és a nők a fentiekkel együtt igényes és szerethető dramedy, amelynek alakításain, képein és dramaturgiáján egyaránt érződik az alkotói rutin, Richler regénye tehát színvonalas kedvcsinálót kapott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10871