KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Morituri

Pápai Zsolt

Morituri – amerikai, 1965. Rendezte: Bernhard Wicki. Szereplők: Marlon Brando, Yul Brynner, Janet Margolin. Forgalmazó: Fantasy Film. 119 perc.

Az 1945 utáni két évtized legjelentősebb német rendezőjét, Bernhard Wickit a zseniális A híd, valamint a Malachiás csodája című filmjei után Hollywoodba csábították a Fox producerei. A direktor új munkája jelentős költségvetéssel és fajsúlyos sztárokkal készült háborús thriller lett, amely játékideje első felében sokszálú suspense-dramaturgiájával lepi meg a nézőt: a német naszádra  delegált, angoloknak dolgozó álnáci (Brando) feladata megszerezni a szövetségesek számára az értékes rakományt, úgy, hogy közben nemcsak a kapitány és a legénység ellenszenvével, de a rohamosan fogyó idővel is meg kell birkóznia. Ez az alapszituáció annyira erős, hogy a film első fele rogyadozik a feszült pillanatoktól, mindazonáltal Wickinek nem sikerült újabb mesterművet alkotnia. Talán azért, mert a forgatókönyv egyfelől túlírt, másfelől kevéssé kidolgozott (érthetetlen például, hogy miként sikerül a briteknek olyan könnyen feljuttatniuk egy ügynöküket a szupertitkos akcióra induló német hajóra, továbbá az sem logikus hogy – már a küldetés megindulása után – miért terhelik meg a nácik hadifoglyokkal a hajót).

Problémát jelent az is, hogy az idővel elő-előtolakodó, a háború értelmetlenségéről, az ember elaljasulásáról szóló, didaktikus mondatok fenemód műfaj-idegenek, és így sokat visszavesznek a feszültségből. Ám a film szerencsére végül mégsem süllyed érdektelenségbe, aminek a fő oka a figurák motivációval folytatott játék, pontosabban ezen motivációk és szerepek folytonos újraírása. A Yul Brynner által alakított hajóskapitány drámája hajszálra van attól, hogy valóban megrendítsen – Bernhard Wicki a figura rajzával részlegesen szakít a második világháborúban szolgáló német katonák sztereotip hollywoodi ábrázolásával.

Extrák: előzetesek, filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10895