KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kopár sziget

Czirják Pál

Hadaka no shima – japán, 1960. Rendezte: Kaneto Shindo. Szereplők: Nobuko Otowa, Taiji Tonoyama, Shinji Tanaka, Masanori Horimoto. Forgalmazó: Etalon Film. 94 perc.

Kaneto Shindo 1960-ban bemutatott filmje több szempontból mérföldkőnek tekinthető. Egyrészt a rendező nemzetközi elismertségét – az 1952-ben készült Hiroshima gyermekei után – ez az alkotása szilárdította meg; másrészt szokatlanul visszafogott, letisztult fogalmazásmódjával e szótlan dráma szinte azonnal a modernista film egyik hivatkozási pontjává vált. Nem véletlenül, hiszen a természet erőivel mindennapos küzdelmet folytató földműves család nehéz sorsát bemutató történet szépen rezonált az európai gondolkodást akkortájt élénken foglalkoztató egzisztencialista filozófia alapvető problémaköreire. Mintha csak Camus esszéjéhez, a Sziszüphosz mítoszához kívánt volna mozgóképi kommentárt fűzni a távol-keleti alkotó. Miközben világképe valószínűleg jóval többet köszönhet a japán színjátszás hagyományainak, mint bármely nyugati szerző hatásának.

A megjelenített léthelyzet embertelensége és az ábrázolásmód különös lefojtottsága elementáris erejűvé teszi a művet. A kietlen tájban hangtalanul küszködő emberpár képe szinte beleég a néző emlékezetébe. Pedig a dialógusok hiánya korántsem jelent teljes némaságot. A természet és az évszakok örök körforgása által keretezett munka ismétlődő zajait, neszeit Hikaru Hayashi emblematikus zenéje egészíti ki. A kopár sziget végül egyfajta profán szenvedéstörténetté válik, amely éppen megrendítő formai egyszerűségével emelkedik a nagy művek sorába. Az Etalon Film a hazai dvd-kiadás régi adósságát törlesztette az alkotás megjelentetésével.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11682