KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Önarckép, brit színekben

Takács Ferenc

Olvasmányos adattár a szigetország filmjeiről.

 

A brit film önéletrajza ez a könyv, brit filmlexikon érdekesen új és sok tanulsággal kecsegtető változatban. A szócikkek a rendező, filmszínész, producer, zeneszerző vagy operatőr fényképével és filmográfiájával kezdődnek, ezt rövid életrajzi vázlat követi, majd megszólal – akár vele készült interjú keretében, akár más formában – a szócikk alanya, s ő mondja el, milyen is (volt) brit filmkészítőnek lenni. A mai összképet rövid utószó vázolja fel, de a könyv szerzője-szerkesztője, Brian McFarlane ebbe is beledolgoz néhány részletet egy interjúból, amelyet Anthony Minghellával, Az angol beteg rendezőjével készített. Minghella egyebek között érinti azt a kérdést, amely minden ilyen brit tárgyú enciklopédikus összefoglalásnak a logikai és szerkesztési buktatója: mitől brit film a film, és mitől brit rendező a rendezője? A brit film – lényegében a második világháború óta – egy nagyobb angol nyelvű filmgyártási közeg része, ahol angol, amerikai, ír, skót, ausztrál rendezők, színészek, operatőrök és producerek vannak állandó mozgásban és rendeződnek újabb és újabb kombinációkba az adott film elkészítéséhez. Sem a közreműködők állampolgársága, sem az elkészült film valamiféle nehezen megfogható „britsége” nem kínál elegendő fogódzót vagy egységesen használható kritériumot. Ez persze régi probléma, de megoldhatatlansága ebben a könyvben is eredményez néhány bizarr hiátust. Például csupán egyetlen egyszer fordul elő John Boorman a neve, aki legalább két töményen angol film, Az utolsó Leó és az Excalibur rendezője, de külön szócikket nem kapott, mint ahogy Richard Lester sem (talán A csábítás trükkje vagy az Egy nehéz nap éjszakája nem brit filmek voltak?).

Persze vannak véletlenek is, hiszen mennél több az anyag, annál nagyobb az esélye annak, hogy valaki vagy valami kimarad. Michael Radford is megérdemelt volna egy szócikket, de kénytelen beérni egy félmondatos utalással, s ugyanígy, csupán az egyik interjúban említik a hatvanas évek egyik legérdekesebb brit filmjét, Anthony Simmons Four in the Morning-ját (Hajnali négykor, 1965). Az időszak egy másik jeles filmjéről, a nálunk Sztriptízbár a Sohóban címen futott The Small World of Sammy Lee-ről pedig semmi sem szerepel a kötetben, még a címe sem fordul elő.

Egy ilyen terjedelmű munkában az ilyesmi persze aligha kerülhető el, s voltaképpen szemet hunyhatunk felette. A kitűnő könyv gazdagon személyes ismeretek tömegét tartalmazza, olvasmánynak és adattárnak egyaránt beválik. S tartalmaz egy paradox hibát, mely igazi csemege, ezért búcsúzóul megemlítem: Peter O’Toole és Philip Noiret emlékezetes filmje, a Murphy háborúja a könyvben Murphy törvénye címen szerepel. Azaz ezúttal – a nyomda ördöge képében – magán Murphyn is beteljesedett Murphy filmcímtörvénye („Ha egy címet el lehet írni, el is fogják írni”).

 

Brian McFarlane: An Autobiography of British Cinema. Methuen, London, 1997. A könyvet a Pendragon Könyvesbolt forgalmazza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3665