KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elemi ösztön

Hegyi Gyula

Kiadós botrányok előzték meg az Elemi ösztön bemutatását, így a közvetett reklámhadjárat már jóval a premier előtt elkezdődött. Először a „csak tizenhat éven felülieknek”-kategória amerikai megfelelőjét akarták ráhúzni, ami üzleti bukás egy olyan országban, ahol elősorban a tizenévesek járnak moziba. Így hazai (amerikai) használatra meg kellett vágni a filmet, a magyar néző azonban – végre is a korlátlan szabadság honában élünk – a csonkítatlan változatot láthatja. Tiltakoztak a produkció ellen a leszbikusok is, mert szerintük ízléstelen és igaztalan módon mutatja be a női homoszexuálisokat. Ez utóbbi tiltakozást akár a filmstúdió reklámfőnöke is fogalmazhatta volna, hiszen nyilvánvalóan csak a film iránti érdeklődést növelte. Sharon Stone, a női főszereplő sejtelmes nyilatkozatban beszélt arról, meddig ment el Michael Douglasszal a nagy ágyjelenetben. Bármilyen meglepő, ennyi reklám ízű tamtam ellenére a film valóban jó – mármint annak, aki Hollywoodtól nem művészi mélységeket, hanem fordulatos, jól felépített, profi produkciókat vár. A Michael Douglas alakította nyomozó egy titokzatos sorozatgyilkosság tettese után nyomoz: az áldozatok minden esetben férfiak, akiket szeretkezés közben öl meg az odaadó szeretőnek vélt női gyilkos. A szálak – mint annyi jó krimiben – itt is a múltba, a látszólag magabiztos szereplők védtelen és sebezhető ifjúságába vezetnek. Valami történt egyszer az egyetemen két okos, ambíciótus pszichológushallgatónő között, és bár azóta mindketten sikeres asszonyok lettek – ahogy Pilinszky János mondja, ha szabad ilyen összefüggésben idézni –, „ami történt, valahogy mégse tud végetérni”. Megfejtheti-e az ügyet egy férfi, különösen, ha érzelmileg is belebonyolódott a történetbe? Teljesen sohasem. A múltat sem lehet a maga teljességében megismerni: kiszámíthatatlan következményei viszont ott kísértenek mindennapjainkban. Legjobb pillanataiban ezt a kényelmetlen érzést közvetíti a film, mely kriminek és az érzéki szerelem dicséretének is igényes munka.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=512