KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A konferanszié

Bikácsy Gergely

 

A film semmitmondó magyar címe bosszantóan félrevezető. Feliks Falk filmjének egy Bálrendező a hőse: a hetvenes évek költekező Lengyelországának látványos báljait szervezi és rendezi ez a lihegő, törtető, nagy svádájú himpellér. „Levezényli” ezeket a rendezvényeket. Vezényel: körtáncot, ütemes tapsot, nevetést, önfeledt gazdag lengyelek európainak hitt báljait. Önmagát és báljait csak tévé-közvetítésben látja elfogadhatónak. Hogy tévé-közvetítette nagy bálokat vezényelhessen, ezért iroda-labirintusokban, végtelenül kanyargó folyosókon és átláthatatlan, csalóka bürokrata-útvesztőkön szaladgál. Bálrendezőnk végül csal, lop, hazudik, feljelentő levelet ír és megzsarolja riválisait. Egy élemedett korú volt titkárnő ágyába is bebújik, hogy titkos értesülésekhez jusson. Ízig-vérig jellemtelen, hitvány alak ez a figura, s hiába Jerzy Stuhr nagyvonalú ripacskodása, ennyi jellemtelenség már érdektelen. (Mert persze lehetne több is, nagyszabású is, de akkor valamiféle ördögien vonzó III. Richárd lenne: lótó-futó pimasz svihákunk nem az).

A filmnek tíz-tizenkét éve akkora sikere volt, hogy később Feliks Falk elkészítette folytatását is. Abban, „az év hőse” tévéműsorban becsületes munkásembereket csap be, már a hadiállapot után. Valamiféle parabolát lássunk e filmekben? A bál mást, többet jelent önmagánál? Bizonyára. Csakhogy ezek a filmek minden szemrevaló ügyességük ellenére fakuló publicisztikák, rövid érvényű, múló érdekességű zsurnaliszta-termékek. Feliks Falkkal nemrég hosszú interjút közölt lapunk. Filmjei kicsit halványítják az interjúból fölérdekesedő személyiségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5516