KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Nap birodalma

Nóvé Béla

Mint azt a monstre háborús revüfilm hangzatos címe is elárulja, Spielberg empire imperalizmusa, megalomán mítoszokban tobzódó, falánk fantáziátlansága újabb prédára talált: ezúttal Japán s a Távol-Kelet egzotikussá stilizált második világháborús tömegkatasztrófájában. Ámulni legfeljebb azon lehet, hogy Hollywood felkent apostoli császára csak ily későn vetett szemet a felkelő nap országára, s hogy a hosszú évek óta tartó világkonjunktúra mindeddig elkerülte látnoki tekintetét. Bár, ha jobban megfontoljuk, ez sem oly nagy talány, s akárcsak a spielbergi misztériumgyár minden más produktuma, többnyire ridegen racionális okokra vezethető vissza. Spielberg láthatóan megirigyelte Bertolucci Az utolsó császárának buján burjánzó babérjait, másfelől nyilván időre volt szüksége ahhoz, hogy a maga távol-keleti expanziójához kellő ürügyet – pardon: teológiai érvet találjon. A médium: Jamie avagy Jim, egy sanghaji brit textilgyáros tizenéves fia, aki a kínai japán invázió során szüleitől elsodródva hányódik a sok ezernyi különféle rongyokba és egyenruhákba bújtatott „sárga” statisztéria között, mígnem az angolszász birodalmi elit más, jobb sorsra érdemes tagjaival együtt egy zordon internálótáborba kerül. Itt azután néhány jópofa jenki kalandor nevelése alatt valódi amerikai vagány válik belőle, aki szemfülességével még fanatikus fogva tartói kegyeit is kivívja, s ily módon az egymással viaskodó világhatalmak és civilizációk között afféle köztes és semleges státuszra tesz szert. (A jó Jim azóta bizonyára valamelyik japán-amerikai mamutkonzorcium vezérigazgatójaként folytatja áldásos működését.)

A könnyfakasztó és gyomorpróbáló banalitások láttán a nézőnek az a balsejtése támad, hogy hátha Spielberg nem is csak afféle cinikus mágus, minden hájjal megkent mutatványos, de csakugyan komolyan veszi magát, és ami talán ennél is baljósabb: komolyan veszi őt a világ is, amely önámításainak méltó prófétáját tisztelheti benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5539