KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ősszel a tengernél

Loránd Gábor

 

Prévert és Carné lehangoló, esőáztatta párizsi utcaköveinek felidézése adja meg az alaphangulatát Gubenko érdekes filmjének. A történet színtere s ideje: utószezon a Krímben, ahol semmi sem emlékeztet az általunk elképzelt, netán látott képre, – azaz nincsenek friss szélben hajladozó örökzöld növények, nincs fehér tarajos kék tenger, de nap és vidám nyaralók sincsenek. Van ezzel szemben egy nem túl barátságos szanatóriumi épület, ahol a berepdeső galambok reggelizni sem hagyják az üdülőket; van néhány unatkozó beutalt; egy ütődött, de lelkes kultúros; egy szimpatikus, kicsit kedélybeteg, az ingerszegény környezetben magányos szerelmespár; valamint egy panoptikumba illő, szenilis kultúrbarát, aki nagy virágcsokorral hol Tolsztoj, hol Puskin, hol más tekintélyek nyomát kutatja.

Furcsa „nyaralási” film, kétségtelenül. Görbe tükör kívánna lenni, elgondolkoztató torzképekkel, fricskákkal. Ebbéli igyekezeteiben néha túllő a célon: az Olaszországot megjárt traktoros például Pentagonnak nevezi a Vatikánt buzgó műveletlenségében. Gubenko leegyszerűsíti a képleteket; sokszínűbbek, összetettebbek az emberek, mint itt a vásznon. Az igazán jó karikatúra több, mint kifigurázás. A rendezői érzékenység pedig csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6925