KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Stadion akció

Schéry András

Nem tudok rájönni, mi vitte rá az animációs filmesként Oscar-díjjal is elismert Dušan Vukotićot, hogy játékfilmet rendezzen; Stadion akció című filmje láttán abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem az ellenállhatatlanul kikívánkozó egyéni mondanivaló.

Vukotić üzembiztos mesterségbeli tudással, a műfaj szabályait ismerve és tisztelve szabványos jugoszláv ellenállási filmet csinált, nem a „kalandos”, hanem az „igényes” fajtából; szerencséjére színészei elég jellegtelenek ahhoz, hogy ki ne lógjanak a nekik rendelt sémákból: van itt szegény sorsú, tisztaszemű s természetesen merész partizánakciót tervező gimnazista, jeges tekintetű és még jegesebb szívű usztasa, snájdig és persze gerinctelen tanár, hivatásának élő, tiszta emberségű és – mondanom se kell – meghurcolt tanár, félve, de mégiscsak a jó ügy mellé álló s hősként meghaló kisember s persze van egy egész gimnáziumi osztály, melynél nincs is hálásabb közeg a különféle típusok és magatartások repertóriumának szemléltetésére. Van továbbá diákszerelem, melyet kegyetlenül meggátol a faji és nemzetiségi gyűlölködés; s végül a nemrég még „felhőtlen diákéletüket” élő kamaszokban természetesen érvényesül a „magasabb erkölcsi elv”: felgyújtják az usztasák népmeggyőző akciójának színhelyéül szolgáló stadiont, amely az utolsó képeken roppant katartikusan lángol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7696