KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A forró nyár árnyai

Sólyom András

 

1947-ben játszódik ez az 1977-ben készült film. Mai szépségű, fiatal nő és férfi a két központi szereplője. Róluk kellene elhinni, hogy tanyán élő parasztok, a háborút követő években. Idilli világukat a mezei, a ház körüli munkák mindennapi feladatai, két gyermekük gondozása tölti ki, míg néhány fegyveres alak rájuk nem tör. Orvost kell szerezniük egy sebesültnek, térképet keríteni a rejtőzködő, Ausztria felé igyekvő banditáknak; és míg a sebesült is lépni tud – talán két hétig – élelmezni őket. A tanyasiak nem kívánják se a városi rendőrség, se más hatóság beavatkozását, a menekülők kotródására várnak.

Hogy közben a megaláztatások sorát, a háborús sakálok zsarnoki szeszélyeit kell eltűrniük, az látszólag nem számít. Nos, számít! A film erről szól. Az idillbe húzódni akarás, a semlegesség utáni vágy, a nem cselekvés, a nem ellenállás – a megaláztatások és az erőszak gyűrűjében – elfogadhatatlan magatartás, bukásra ítélt.

Sajnos, ez az egyáltalán nem közönyt érdemlő gondolatsor – enyhén szólva – csak nehézkesen képes áttörni a film nyelvi közegén. Hiányzik a hiteles atmoszféra, a helyszínek képi szuggesztivitása, az értelmezést segítő ritmus. A vánszorgó jelenetekhez ragasztott, harsogó kísérőzene nem pótolhatja a jelenetek nem létező feszültségét.

A főszereplő, a 30 év körüli férfi és fiatal felesége sem hordozza szavaiban, mozdulataiban azt a háborút, melynek állítólagos árnyékában ez a történet lezajlik. Inkább olyanok, mintha egy mai városból a múlt tanyájára költöző, történelmet-társadalmat kerülni akaró, romantikus ideálok után ábrándozó, elvont humanizmusukra büszkélkedő széplelkek sóhajtozását közvetítenék. Bágyadtságuk, vértelenségük hiteltelensége ellenére is elgondolkodtatóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8062