KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenséges vágyak

Varró Attila

Se, jie – kínai-amerikai, 2007. Rendezte: Ang Lee. Írta: Eileen Chang novellájából James Schamus, Hui-Ling Wang. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tony Leung (Yee), Tang Wei (Wong), Wang Lee Hom (Kuang), Joan Chen (Yee asszony). Gyártó: Focus Features / Haishang Films / Mr. Yee Productions / River Road Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 151 perc.

 

A tajvani Ang Lee rég várt visszatérése Hollywoodból saját kínai gyökereihez hasonló kapuszerepet tölt be a rendező alkotópályáján, mint egykor az Értelem és értelem: míg 1995-ben Jane Austen klasszikusa segítette át egy idegen kultúra küszöbén, ezúttal a kantoni irodalom talán legnevesebb írónője, az amerikai emigrációban 1995 őszén elhunyt Eileen Chang (Szerelem az elbukott városban, 18 tavasz) egyik műve jelenti a mankót a Hulk és a Túl a barátságon giccsterheibe beleroppant hajdani auteurnek a hazafelé vezető úton.

Chang 30 oldalas novellája (amely eredeti címében is az Austen-műre rímelVágy és elővigyázat) egy titkos délutáni légyott néhány óráját meséli el, középpontban egyetlen másodperc létfontosságú érzelmi döntésével: a megszállt Sanghajban egy femme fatale szerepbe sodródott diáklány és a beleszerelmesedett kollaboráns kémfőnök egyenlőtlen viszonya szemrebbenés alatt áthangolódik a több évnyi gondos munkával felépített merénylet utolsó előtti pillanatában, a viszonzatlan szerelem melodrámai konfliktusából ólomsúlyú sorstragédiát formálva néhány bámulatosan finom ecsetvonással. Lee bő két órás adaptációja ezzel szemben komótos, veretes kémtörténetbe fordítja az alaphelyzetet, Forgószél-féle noiros szerelmi háromszöggel, bántóan disszonáns szadista ágyjelenetekkel és egy erőltetett akciófordulattal kedvezve a keleti ellipszisekre, elharapott félmondatokra kevésbé fogékony nyugati nagyközönségnek – míg a rendező Austen hömpölygő prózáját hajdan kínai takarékossággal rántotta feszesre, most a hagyományos hollywoodi dramaturgia redundáns, precízen kidolgozott szabványszerkezetéhez dúsítja fel Chang lélegzetvételnyi remekművét. Az Ellenséges vágyak Arany Oroszlán-díjas kém-melodrámája méltóságteljes, melankolikus fesztiválfilm, pontosan bekalibrálva két kultúra ízléshatárára, Ang Lee szerzői pályáján újabb mértéktartó mesterdarab – adaptációként viszont csak annyira tekinthető sikerültnek, akár egy törékeny haiku, amelyből az angol fordításban erőteljes, gazdag szonett lett.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9282