KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Drágám, a kölykök összementek

Kövesdy Gábor

 

Mikor hét évtizeddel ezelőtt egy bizonyos irodalmi hős szörnyű féregként ébredt nyugtalan álmából, az olvasó bizony meghökkent ezen. Mára az efféle témák a tömegkultúra közhelyeivé lettek. Igaz, e filmben nem átváltozásról van szó, csupán bolhányivá zsugorított hősökről. Ám ezúttal ne valamely transzcendens erőt sejtsünk a háttérben; mindez egy kissé habókos high-tech-barkács műve, – no és persze a véletlené, amely itt egy eltévedt baseball-labda képében teljesíti be a könyörtelen dramaturgiai szükségszerűséget. Négy hangyányi főhős, a szórakozott papa által a kertbe kisöpörve... Innen sokféle folytatás képzelhető el: a szórakoztató kalandfilmtől a filmijesztgetés sok hatásos elemével feldúsított horrorig. Mindenből kapunk egy keveset, azt is szelídített, soft-változatban. E fordított Lilliput nem a félelemkeltés, hanem elsősorban a szórakoztatás színtere: egy miniatűr, házi Disneyland. Persze a rendező ügyel rá, hogy a film közben végig érezhető legyen a happy-end megnyugtató ígérete. így nincs akadálya, hogy ijesztgetős filmjéből igazi vígjáték kerekedjen. Sajnálhatjuk, hogy a poénok jó része ugyanarra a komikus alaphelyzetre épül, s kár, hogy a mesét megterheli néhány odakent filmvégi tanulság. Egyébként kellemes nyáresti szórakozás, gondosan kidolgozott látványvilággal, bravúros trükkfelvételekkel. Mióta egy hangya szemével láttam a világot, magam is jobban ügyelek, nehogy megijesszem, netán eltapossam Isten valamely önhibáján kívül parányi teremtményét, legyen az bármily undok féreg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4385