KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Érints meg és menj!

Nóvé Béla

A mai amerikai konzumfilm hasonlatos a „Big Mac” nevű jégkrémcsodához: látványra kívánatos és ellenállhatatlan, az ember mohón lát hozzá, de mire a végére ér, gyomra többnyire csalódással, könnyű émellyel lesz tele. Amíg az akció és humor el nem fogy belőle, a néző izgul, nevet és sikongat („I scream, you scream, we all scream for icecream!”), ámde mikor a mélyebb rétegek, a lélektani és létfilozófiai esszenciák következnek, egyszerre vége szakad az ártatlan élvezetnek, s rászedetten konstatáljuk: valamivel már megint etetnek.

Az Érints meg és menj! sem mentes a kiszámítottság, a hatásadagolás ezen átlátszó rafinériájától, noha a dömpingműfaj átlagát élvezeti és szakmai értékeiben kétségkívül felülmúlja. Ügyesen építkező sztorija a családi és karrierfilmek félkész paneléiből van összeróva mesteri dramaturgiai illesztésekkel és – amerikai méretekkel mérve – aránylag hiteles figurateremtéssel. Bobby a Chicago Eagles menő hokicsatára egy éjszaka szétcsap a rátámadó süvölvény banditák között, majd sikerül elcsípnie a csaliként használt Louist, egy flegma fenegyereket játszó, valójában érzékeny és apára vágyó tízéves forma kisfiút. Innentől a rendező megannyi poénnal és váratlan fordulattal mindvégig a „rókafogta csuka – csukafogta róka” alaphelyzetét modellálja. S noha a kis vadóc mind kezesebb lesz nem éppen önkéntes gyámja iránt, másodszor is csapdába csalja – immár vonzó, s vele egyedül vesződő mamája révén. A sok kaland és pályán kívüli „bodicsek”, mely kis híján Bobby karrierjébe kerül, végül persze idillikus egymásra találáshoz, megérdemelt családi harmóniához vezet, mint azt előre sejteni lehetett. A sikerhajszoló, monomániás sportsztárban feltámad a bensőséges kapcsolat vágya – hiszen, mint azt Louis mamája két szeretkezés közt elsóhajtja: „Végül is kell, hogy legyen valami valódi az ember életében...”

Néha még egy kommersz-filmben sem árt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5012