KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült nők ketrece

Hegedűs Tibor

Egy Feydeau és Courteline nyomdokain haladó hamisítatlan francia bohózattal van dolgunk, amit az tesz érdekessé, hogy hősei homoszexuálisok. Könnyű őket – túlságosan is könnyű – kigúnyolni, nevetségessé tenni. Jean Poiret színdarabja (Párizsban 500-szor ment telt házzal) elkerülte az alpári gúnyt, s ezt a kényes egyensúlyt Edouard Molinaro is megőrizte a mozi vásznán (jó passzban van, emlékezzünk csak A bajkeverő hibátlan rendezésére). A sikeres bulvárkomédiából adaptált film címe egyébként kettős értelmű: voltaképpen egy speciális törzsközönségű lokál elnevezése, melynek műsorában kizárólag travesztiták szerepelnek.

A sztár, Albert, a tulajdonos Renato Baldi húsz éve hűséges élettársa. Baldi azonban valaha nős volt, és felcseperedett fia nősülni készül. Választottja nem más, mint az Erényvédő Liga elnökének lánya. Az örömszülők meg akarják látogatni leendő vejük családját; a botrányt így aligha lehet elkerülni. Baldi hajdani neje ugyan kész a Riviéráról a helyszínre robogni, hogy eljátssza az anya szerepét, de késik, és Albert „ugrik be” a helyére.

Molinaro Baldi szerepére Ugo Tognazzit szemelte ki. E kiváló művész bölcs humorú, apró nüanszokra épített, visszafogott, abszolút „realista” játéka nemcsak a sztori dramaturgiailag vaskosnak vélhető fordulatait hitelesíti, de – ami fontosabb – a címben rejlő másik értelmet is fölfedi. Azt, hogy ezek az „őrült nők” és a hozzájuk hasonlók ma is ketrecben vannak, mutogatni való majmok a morális rend börtönében. És ezzel a fergeteges komédiába mind ő, mind a kiszolgáltatottságát többször is leleplező Serrault, Albert alakítója, némi kesernyés ízt kever.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7949