KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Red Rock West

Barotányi Zoltán

Álmos vadnyugati reggelen Nikolász Kédzs művész úr (ex-Sailor) kifelé kászálódik kopott kocsijából. Oldalra pillant, de sehol sem leli imádott Luláját, s ráébred, hogy ez már egy másik film. Erre mi is rájövünk, de akkor már késő. Inkább végezzük együtt a reggeli tornagyakorlatot a nagy Nikolász társaságában: félkezes fekvőtámasz, majd arcizomgyakorlatok – vívódó, gyötrődő pillantások az idők végezetéig, lazításként lelki fürdő. Niki lelkén átfut az ősz, győz a beépített felettes én, s mégsem teszi el a benzinkút teljes bevételét. A hiba végzetesnek bizonyul, az élhetetlenség eme sértően durva megnyilvánulása élénk rosszallást vált ki a publikumból, s hősünk minden cselekedetét eztán osztatlan ellenszenv övezi. Váratlan esélyt kap a sorstól: maga a seriff alkalmazza egy kis bérgyilkolásra, de ezt is elbaltázza, s átáll az áldozatul szánt kikapós menyecske (Lara Flynn Boyd, a Twin Peaks szende Donnája) oldalára. Végre megérkezik mélyparazita (David Lynch korpuszán sikertelenül élősködő) filmünkbe a Nagy Szalvátor (Dennis Hopper), az első rokonszenves figura: kegyetlen, vérszomjas, idegbeteg állat – ahogy azt már rég megszokhattuk tőle. A Vasárnapi Matinék Hősének van is néhány dobása (például tőrrel szívtájra), de a vietkongvéren hizlalt texasi rutin sem a régi immár, óvatlanul felszúródik egy arra járó vasrúdra. Némiképp elégedettebben láthatjuk, hogy Niki tanult: a csalfa Nőt pénzestül lerúgja a vonatról, egyenest a törvény karmaiba, s egyedül-véresen robog tovább, bele a bús messzeségbe. Várja őt Twin Peaks, ahol Cooper ügynök mögött ő lehet az új vici-Bob.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1103