KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Köszönöm, jól!

Kránicz Bence

Dakujem dobre – szlovák-magyar, 2012. Rendezte: Prikler Mátyás. Írta: Prikler Mátyás és Marek Lescák. Kép: Peter Balcar és Milan Balog. Zene: Dusan Kozák. Szereplők: Mokos Attila (Attila), Miroslav Krobot (Miroslav), Várady Béla (Béla), Zuzana Mauréry (Zuzana). Gyártó: MPhilms. Forgalmazó: Cirko Film Kft. 133 perc.

 

A 2011-es Filmszemlén nálunk is vetítették Prikler Mátyás főiskolásként forgatott, azonos című kisfilmjét. Akkor a Diákzsűri fődíját kapta a szlovákiai magyar rendező munkája, ami eleve nagyjátékfilmnek íródott, és éppen a fesztiválsikerek hatására készülhetett el az eredetileg tervezett változat. A több mint kétórásra hízott végső verzió lehetőséget adott Prikler számára, hogy a gyerekei által idősotthonba száműzött nagypapa rövidfilmes története mellett két, hasonlóan nyomasztó szituációt mutathasson be, társadalmi tablóvá kerekítve a cseppet sem irigylésre méltó, ám túlontúl ismerős élethelyzeteket.

A hosszú beállításokban kibontakozó, Dogma-stílben alulvilágított jeleneteket szemlélve semmiképp sem a filmtörténet vidámabb darabjai ötlenek fel a nézőben. A Köszönöm, jól! előképeit inkább Tarr Béla korai szociodrámái, Robert Altman sokszálú mozaikfilmjei és a kortárs román mozi jeles alkotásai között kereshetjük. Noha az ábrázolt sorsképletek egyetemesek, az átható kelet-európai depresszió az utolsó füstszagú faliszőnyegen is érezhető – az első perctől kezdve tudjuk, hol járunk. Abban a hétköznapi purgatóriumban, ahol egy családi vitában pillanatok alatt húsbavágóan kegyetlen, visszavonhatatlan mondatokat vághatnak egymás fejéhez a magukból kikelt rokonok, és ami akkor sem igen lenne elviselhetőbb, ha éppen nem sújtaná gazdasági válság a vidéket. A kihűlő érzelmek és szétcsúszó életek erős színészi pillanatokat eredményeznek, a ragyogó szereplőgárdából talán a kidobott férjet alakító Mokos Attila emelhető ki külön. Számos erénye mellett Prikler elsőfilmje kijózanítóan hathat a magyarországi néző számára, amennyiben viszonylag problémamentesnek mutatja a szlovák-magyar viszonyt, ráirányítva a figyelmet arra, hogy a nemzetiségi kérdés mit sem számít, ha az emberi együttélés alapjaiban bizonyul lehetetlennek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11685