KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mambo italiano

Köves Gábor

 

Színes és mozgalmas karikatúravilágot fest fel játékfilmjében a kanadai író-rendező, Émile Gaudreault, melyet alapvetően kedélyes rajzfilmfigurák népesítenek be, akiknek arcán a legnagyobb magánéleti krízisek sem hagynak maradandó károsodást. Ebben a kellemesen kipárnázott plüssuniverzumban Angelo, egy erősen hagyományőrző olasz–kanadai család legfiatalabb sarja igyekszik megtalálni a boldogságot, ami az ő esetében már csak azért sem egyszerű, mert a fiatalember a saját neméhez vonzódik. E vonzalom felvállalásának nehézségeit és a mássággal szembeni türelmetlenség témáját körüljáró filmben a nevettetésre programozott szappanoperák játékszabályai érvényesülnek, amit maga az író-rendező is készséggel elismer, hiszen főhőse végül a családja ihlette televíziós szappanoperával fut be forgatókönyvíróként. Angelo története hemzseg a sztereotípiáktól – az olasz család, a rokonok, barátok és szomszédok gyülekezete egytől-egyig a jól ismert kirakat-olasz, a nagyhangú, harsány és hirtelen vérmérsékletű őstípus variánsai. A környezet bumfordi elnagyoltságát a főszereplők világának, a történet középpontjában álló meleg pár együttlétének hitelesnek tűnő részletei, örömeik és félelmeik, boldog pillanataik és konfliktusaik valószerűsége hivatott ellensúlyozni. És ha egy-egy pillanatra úgy tűnik is, hogy Angelóval valóban alaposan kibabrált az élet, a könnyed élményszerzésért felelős kreatívok már nyúlnak is a nézőbarát megoldásokért. Elvégre a Bazi nagy olasz lagzi – helyenként tetten érhető mozifilmes megoldásai ellenére – vérbeli szappanopera, az a műfaj, amelyet nem az igazságért, hanem épp annak ellenkezőjéért szeretünk olyan kitartóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1786