KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tizenhárom nap – az idegháború

Zsidai Péter

 

Valaki mentse meg a világot! Kubai rakétaválság hatvankettőben, az ősz 13 pillanata, ahogy megrengette, s majd’ maga alá temette kékfestő glóbuszunkat. Több kontinensnyi ballisztikus rakéta csúcsa nézett össze, jó és rossz politikusok gázoltak át egymáson. Posztmodern paranoia, vigasznélküliség, vége a virtualitásnak, a nagy játszma, a hidegháború most örvénylik a legsötétebben. Gonosz, vörös dög harapna jenki szívbe, kiknek, elárulhatjuk, végül majd aranylóan kel fel a nap.

Valaki érezzen rá, hamis vagy igazi Hruscsov titkos telexe. Valaki mondja meg a felderítő pilótáknak, jól vigyázzanak, nehogy lelövessék magukat a karibi égen, mert atomháborús kollapszus okozói lesznek. Valaki vezethetné Kenedi öcsit az orosz követségre, trenírozná, míg odabent a nagy alkut ágyazza. Valaki patriotizálja az éhes sajtó karvaly lelkiismeretét, hagyja a példányszámot másra, most a haza az első. Valaki... – mondjuk Kevin Costner. JFK elnök különleges tanácsadójaként vállalkozik e projektek vitelére, s boronálja is rendesen a színes történelmi tablót. A háttérből vív a hiperarrogáns, szivarfüggő hadi pápákkal, míg azok titokban hidrogénbombát robbantanak, állkapocs-perspektívából intrikálnak, lila arccal lőnék már szét Castrót meg a muszkát. Jó sok tárgyalás, verbális kungfu, irodai borotválkozás, családi fénykép a munkaasztalon, hősünk már-már elgyengül. A fokozódó nemzetközi labirintusból azonban van way out – méghozzá Kevin ráncain át. Talpára állítja az elnököt, viszkit önt lelkébe meg ismeretet, hogy bölcs döntést hozzon. A hidegnek vége, tudjuk a leckét jól, most már olvadnak a szemközti pólusok, hevülünk egyre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3319