KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vad vágyak

Hungler Tímea

 

Opuszunk az eroto-thriller kategóriájába sorolható, jóllehet kevésbé thriller, mint inkább eroto. Alaptónusát – enyhe Emanuelle-mellékízzel – a történet színhelye adja meg: forró égövi kánikula, nomen est omen buja (alj)növényzet.

Láss csodát, e fülledt édenkertben is zajlik a középszintű oktatás, méghozzá a Kék Öböl Gimnáziumban, ahol a tinilánykák éhesen szívják magukba a tudást, melyet vonzó tanerőik csepegtetnek beléjük. Hőseink, a kis sortokban rohangáló tornatanár és a két diáklány (a lenőtt hajú vörös és a milliomos szöszke) is ezen intézmény kebeléhez tartoznak. Az utóbbi egy szép napon kisírt szemekkel meséli el mamájának, miként vált szűz teste a tornatanár kéjvágyának martalékává.

Beindul a gépezet: feljelentés, bírósági tárgyalás, majd a váratlan fordulat; a szöszkéről és az időközben egy másik megerőszakolási történettel előálló lenőtt hajúról a tanerő ügyvédje bebizonyítja: csak élénk fantáziájuk játszott velük. A mérleg: két kielégítetlen tini, egy önelégült ügyvéd, egy elégedett pedagógus és az impozáns végkielégítés, melyet a szöszke mamája fizet a tanár úrnak megpróbáltatásaiért.

A következő képsor azonban újabb csavart tartogat a számukra; a tanár hivatástudatát bizonyítva a történtek ellenére testgyakorlatokat végez a lányokkal. Bizony, bizony, hőseink szíve egymásért, helyesebben egymáson dobog. A színjáték a mami money-jáért folyt, amin a mátkatrió osztozkodik.

A rendőrségben felmerül a gyanú. Szereplőink köre egy ellenállhatatlan nyomozótiszttel és egy cicababa rendőrnővel bővül; mint az sejthető, a mű ettől a ponttól kezdve inkább hasonlítható a kombinatorika tudományágához, mint mozgóképipari termékhez. A „ki-kivel?” kérdése a „ki-kit-ver-át?”-tal párosul a továbbiakban, természetesen a végszót és a megoldást ennyi (be)-fülledt erotika után a variációs lehetőségek kimerülése eredményezi. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3747