KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Erdély Miklós: A filmről

Nagy Eszter

Lassan tisztul a kép, amit a 70–80-as évek kísérleti filmezéséről alkottunk. A legendás undergroundok főiskolán tanítanak, egymás nagyjátékfilmjeiben alakítják a főszerepet, Bódy Gábor munkáiból CD-I (Compact disc interactive) készül, Erdély Miklós írásait pedig kötetbe rendezte Peternák Miklós. Erdély, az avantgárd guru, elsősorban képzőművészként ismert, ha egyáltalán, ez a könyv azonban filmmel kapcsolatos írásainak foglalata: forgatókönyvek, filmtervek, elméleti írások, előadások anyagai és egyéb dokumentumok gyűjteménye. Noha Erdély a szó hagyományos értelmében nem volt igazi „filmes” – saját megfogalmazása szerint közel sem került akkora szellemi erőfeszítésbe egy film elkészítése, mint egy képzőművészeti alkotásé –, mozgóképes műveiben mégis kísérletező kedvvel és alapossággal közelített a médiumhoz, és életművének meghatározó része a filmhez kötődik. Elszántságáról elég annyi: végzett építészmérnökként, miután kétszer is elutasították a filmfőiskoláról, harminchat évesen jelentkezik a Magyar Televízióba vágónak, csak azért, hogy elsajátíthassa az alapokat. A szerkesztő nem próbálja meg saját szempontjai szerint összeállítani a kötetet: az írások keletkezésük időrendjében követik egymást, így az olvasó egy eredeti gondolkodó filmes fejlődését követheti nyomon. Peternák a kötelező érvényű, eligazító, kezdő méltatás helyett, egy ezidáig publikálatlan beszélgetést közöl, amelynek keresetlensége, jó értelemben vett szerkesztetlensége közvetlenül érzékelteti Erdély művészetfilozófiáját.

A közölt anyagok a tárgyalt korszak beszédes dokumentumai, különös tekintettel a kötetzáró alapos jegyzetanyagra és tájékoztató irodalom listájára.

Független és pályakezdő „filmesek” bibliája lehetne ez a kötet – eső után köpönyeg, amely alól olyan sokan rugaszkodtak neki a pályának –, persze az sem ártana, ha időről időre láthatóak is lennének a teoretikus felismerések filmes eredményei. Jóllehet, tavaly a Műcsarnok műsorára tűzte Erdély alkotásait, és Diákszigeten is vetítettek a munkáiból, az induló generáció mégis nehezen, véletlenszerűen férhet hozzá Erdély Miklós filmjeihez.

 

 

ERDÉLY MIKLÓS: A FILMRŐL. BALASSI – BAE TARTÓSHULLÁM – INTERMEDIA


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=378