KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha eljön Joe Black

Hatvani Tamás

 

Ugye rémlik még az Angyalok városának meséje? Ez volt az a film, melyben egy földöntúli lény, nevezetesen angyal enged a földi élet kínálta csábításoknak, minekután beleszeret egy halandó nőszemélybe, ki történetesen kórházi orvos. Filmünk „hőse” úgyszintén földöntúli, éppenséggel maga a Halál, ki csillapítván a földi lét iránti olthatatlan kíváncsiságát, „bradpitt” fazonú porhüvelyt ölt magára, majd beleszeret egy nőszemélybe, ki történetesen kórházi orvos. Nos, a Meet Joe Black ezek után másról nem képes szólni, csakis arról, hogy miként kell ugyanabból a kiindulópontból egy sokkal rosszabb és hosszabb filmet csinálni.

Az elragadóra sikeredett Kaszás kalauzra lel az orvosnak tanult lány édesapjának személyében. A meglett férfiú menő üzletember, sajnos 65 évesen elszállítandó, viszont mázlija van, mert Anthony Hopkins alakítja. Kettejük között sajátos alku költetik: a világi némi haladékot nyer, míg az alvilági a felszínnel való nem felszínes ismerkedést remélheti; Halálból átmenetileg üzlettárs lesz, barát, ki viccesen mond okosakat, Fekete Jóskának hívják, és rajong a mogyoróvajért. Ezek után már tényleg csak a szerelem hiányozhat, ámde nem. Van rá 180 perc.

Szerelem és Halál örök problematikáját kellene itt újfent, korszerűen feszegetni, ám ebből a törekvésből semmi nem valósul meg. Brad Pitt óta amúgy is mindenki tudja, hogy a Halál nem utazik egyedül, a többi meg merő unalom, utazás egy anakronisztikus hollywoodi időbe - vágányzárral. Legjobb esetben ez egy Anthony Hopkins-film, melyből kiderül, hogy Anthony Hopkins igen jó színész. Brad Pitt sokadik imidzsváltás-próbája bénára sikeredett, a rendező Martin Brest pedig jobban tenné, ha újra vidám csávófilmeket készítene, ahhoz ugyanis értett. Ha viszont Fekete Jóska randevúra hív, azonnal mondj nemet!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3970