KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban

Varró Attila

 

Húsz évvel ezelőtt a koppenhágai palotaőrség egyik tagja filmfelvevő gépével bejárta az Egyesült Államokat: országutakon stoppolt és hetente vért adott, hogy nyersanyagot vehessen a kamerába. Jacob Holdt hazatérése után ötórás dokumentumfilmben foglalta össze öt esztendő tapasztalatait, amely az Amerikai képek címet kapta. Két évvel ezelőtt egy fiatal koppenhágai rendező is átszelte az óceánt egy Amerikai Kép kedvéért, a megvalósításhoz azonban nem kellett saját vérét áldoznia: a mohó stúdió-vámpírok első és egyetlen játékfilmjére éheztek. Ole Bornedal – hasonlóan holland sorstársához, a hollywoodi humuszban azóta nyomtalanul felbomlott George Sluizerhez – a Régi Ötlet amerikanizált újrahasznosításával debütálhatott az Újvilágban.

A Nightwatch a Nattevagten pragmatikus fordítása egy gyökeresen eltérő kultúra nyelvére, amelynek ismeretlen arcoktól idegenkedő, fél-analfabéta nagyközönsége jobban irtózik a külföldi filmektől, mint a hullagyalázástól. Ebben a nekrofil önremake-ben is csupán egyetlen szerep jutott európai színésznek: első amerikai filmjében Ewan McGregor játssza az ifjú joghallgatót, aki új munkája során nemcsak fehér köpenyes profikkal, de egy mindenre elszánt amatőr Hasfelmetszővel is kénytelen közelről megismerkedni – személye finom utalás az amerikai vérfürdőbe csöppent dán rendezőre. A drasztikus környezet-változás a történetet sem kímélte: a felnőtté válás kényszerű fóbiáit és fíliáit boncolgató, keserű pszicho-horror elvesztette szellemes szüzséelemeit és az eredeti gondolatokat; a kilencvenes évek már-már hullamerev műfaji kánonjához precízen hozzáigazított Psycho-horror lett belőle. („Hatos szabály: Az igazi gyilkos a Psycho egyik szereplőjének nevét viseli.”) Andersen és Nietzsche átengedte helyét Hitchcocknak és Jack Nicholsonnak; a vallási és szexuális tabukat komolyabban megsértő jelenetek pedig egyszerűen kimaradtak. Nélkülük a Nightwatch olyan, akár holttestei – egy a nyitott koporsós temetésre sebtében összefércelt és kikozmetikázott tetemek közül; létfontosságú szervei távoli polcokon áznak a formaldehidben, odabenn mindössze a belek és egy vérfoltos bordaterpesz árválkodik. Földet rá.

Az autopszia végeredménye: a szignó kétségtelenül a dán művészé, az alkotás mégis utánzat, bár ügyes iparos-munka – korai Bornedal helyett inkább egy közepes Soderbergh... Az eredetit Éjféli játszma címen keressék a rosszabb videotékákban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4001