KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Boszorkányok

Tamás Amaryllis

 

A meghökkentően bizarr történeteket kieszelő Roald Dahl brilliáns dramaturgiai érzékkel elbeszélt Boszorkányok című sikerregényéből látványos mozi született. Nem kisebb sztárokkal, mint a filmvászonra tizenöt év után e szereppel visszatérő színészrendező Mai Zetterling, vagy a félelmetes Főboszorkány-ként ármánykodó Anjelica Huston.

Nicholas Roeg filmje az átlagember felszínes érdeklődését – amit a külsőségek mögött az életből eltávolított (szakrálissá emelt) misztikum kínzó hiánya tart fenn, – boszorkányos látványtechnikai bravúrokkal, elektronikus, animációs és sminkeffektusok gátlástalanul bevetett arzenáljával csillapítja. Láthatók itt tudományos értekezésnek álcázott sátáni mulatságok, feketemisék, mígnem a gonosz erő, a gyerekpszichológia inkognitójába bújtatott fondorlatos latorkodás le nem lepleződik a gyermeki bátorság, valamint egy ellenboszorka varázslatának eredményeképpen. A könyvben a démonok birodalma valóságosabb; a filmen elevenné válik az istentisztelet paródiája, a boszorkányszombati tivornya: a szemmelverés, megigézés, ráolvasás szertartása. Egyes démonológusok állítják, hogy a boszorkány testén minden sérülés megtalálható, ami a lelkét érte valamikor. E megfilmesített luciferista színjáték szerint a Gyermekvédő Liga tagjainak képében mutatkozó lidércek, bűbájosok, a rontás és igézés felkent „papnői” – a maszkkészítés ördögi tudású mestereinek jóvoltából olyan fertelmes külsőt kaptak, hogy szinte már szánnivalóak. De mindenképpen a mesék boszorkányai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4185