KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy nő vagy kettő

Tamás Amaryllis

Hogyan válik egy szenzációs lelet, egy kétmillió éves női csontváz, közkincs helyett közprédává…, a történet merő képtelenség is lehetne annak, aki emberi-társadalmi viszonylatokról, kapcsolatokról, az életről még nem tud eleget. Miért tűnik Julien Chayssac paleontológus (Gérard Depardieu) mániákusan művelt hivatása abszurdnak, miért nem érzünk idegenséget a zavaros múltú manöken, a gátlástalanul kockáztató Jessica (Sigourney Weaver) láttán? Az érték- vagy az érdekrendet átértelmező Julien Chayssac miért talál szövetségest – machogőgjét, tudós naivitását félretéve – a szabadabb, romlottabb és felnőttebb világot képviselő Jessicában a történet végére? Azt mondják, a perifériák sajátos értékei iránt mindig a fejlődés elakadásakor nő meg az érdeklődés… Bizarr zsákutca: ma az értéknélküliség (az eldobhatóság, az elherdálhatóság) is érték.

Daniel Vigne világa, a leegyszerűsített és vállalt torzkép csak eleinte látszik kellemes, csipkelődő önportrénak. Értékpocsékoló hajlamainkkal szembesülni ugyanis nem profán vigalom; sajnos már be vagyunk avatva. A rendező palackpostája megadja a „pontos” koordinátákat, vészhelyzetben az ember már ettől megkönnyebbül. Sürgős segítségre azonban hiába vár, csak a mindenkiben ott rejlő több millió éves életdacban reménykedhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5220