KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Víz és szappan

Gáti Péter

 

E film tucatvígjátékok és a „fehér telefonos” egyenkomédiák stílusában készült, ötletei és humora semmilyen meglepetéssel nem szolgál. A történet fogaskerekeit az obligát félreértés hozza mozgásba, de ezután a szerelmi románccal is gazdagodott cselekmény már nem igényel különösebb rendezői gondoskodást. Az Itáliában élő külföldieknek olasz nyelvet sulykoló peches kisember – egy számára szerencsét hozó személycsere folytán – végre felhagyhat eddigi örömtelen munkájával. Házitanítója lesz egy hosszabb tartózkodásra Rómába érkező világhírű tizenéves lánynak, aki – céltudatos anyukája szoros felügyelete mellett – kénytelen a sztár-manökenek sanyarú rabsorsát élni. A magát neves paptanárnak kiadó férfi és a lány titkos szövetséget kötnek, és minden adandó alkalommal kijátsszák a leánynak spártai életformát diktáló mama éberségét.

A szerelemmé érő barátság nem éppen újdonságszámba menő motívumát is felhasználó történet elsősorban azért okoz csalódást, mert szolgaian másolja az ilyen zsánerű alkotások közhelyeit. A komikumnak már a film elején is el-elapadó egyedüli forrása a csetlő-botló kisember alakja, az a mindig a rövidebbet húzó, temperamentumos és jó kedélyű palimadár, akinek egyszer az életben kijön a lépés. A történet másik hősének, az ártatlan, szoborszépségű tinédzsernek a figurája viszont annyira vérszegény és kidolgozatlan, hogy a vígjáték önműködő gépezetét rendre megakasztja. Ahhoz, hogy ez a könnyed nyáresti kikapcsolódásnak szánt olasz alkotás beválthassa a forgalmazás reményeit, vagy afrikai hőségre, vagy még ennél is gyengébb filmkomédiákra lesz szükség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5221