KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vetélytársnők

Schreiber László

 

Szerelem, sport, vetélkedés, akarat, féltékenység, megannyi remek téma csakúgy, mint a barátság, a halál, elvágyódás, a suszterinasok élete, vagy bármi más. Leningrád, Szocsi éppúgy ideális helyszínek, mint New York, Katmandu vagy Kolozsvár. Egy irodalmi mű vagy egy film születése általában itt kezdődik, a téma és a helyszín megválasztásánál. Azokat a valamiket, amelyek ezen a ponton nemcsak kezdődnek, hanem véget is érnek, hamvába holt kísérleteknek szokás nevezni. Ebbe a kategóriába tartozik ez a szovjet film is, véget nem érő kajak- és szörfversenyeinek minden műtermi izgalmával együtt.

Egyre erősödik a gyanú bennem, hogy minden ország filmgyártásában vannak titkos parancsnak engedelmeskedő rendezők, akik lemondanak dicsőségről, hírnévről, még az alkotás öröméről is, hogy elfogadhatatlanul gyenge filmeket készítve, a rossz példa taszító erejével segítsék a művészet, az emberi kultúra ügyét. Ha szapulni halljuk őket, jusson eszünkbe, hogy nem dilettánsok ők, nem is pimasz fráterek, akik értelmi és érzelmi fogyatékos gyermeknek hisznek minket. Nem. Küldetést teljesítenek. Hősök.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5224