KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vera és a férfilátogatók

Kapecz Zsuzsa

A film eredeti címe: „Leányszállás magányosoknak”. Félő, hogy a közönség egy része már a megtévesztő címváltoztatás miatt csalódni fog; az, aki sikamlós jeleneteket vagy bordélyházi helyszínt vár, bizonyosan. Ennek a filmnek a szereplői egy textilgyár lányszállásának lakói. A cselekménye nem több, mint hogy a lakók közül egy, a mások magányát is átérző Vera, megpróbál sorra férjet keríteni barátnőinek, és végül aztán ő is feleség lesz; természetesen a nőgyűlölő gondnok veszi el. A film műfaja, a szovjet bírálatok meghatározása szerint „igazi lírai vígjáték”. „Az alkotók nem kívánják művészi elemzésnek alávetni a demográfiai problémákat. Javukra írhatjuk, hogy nagyon kedves filmet hoztak létre… hangsúlyozzák a közösség életformáló jelentőségét… megható a film emberi melegsége. A kritikusok és a publikum túlzottan piszkálódó része, igaz, előveheti majd gúnyosan a készítőit… hogy miért éppen Vera vállalta magára mások sorsának elrendezését…” (Szovjetszkaja Kultúra, 84. március 20., Lityeraturnaja Gazeta 84. április 15.) A jószándék, sajnos, nem elég a művészethez. A téma korábbi feldolgozói közül többen tartalmasabb, szebb filmeket forgattak, és a nagy előzmény, az Egy szöszi szerelme (Forman) még kedvességben sem marad le.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6153