KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisapák és nagyapák

Vanicsek Péter

A film főszereplője egy család, Lukovék. Egy nő és három férfi: nagyapa, apa, unoka. Így vagy úgy mindannyian hátrányos helyzetűek. A legifjabb és legidősebb generáció képviselői, a kamasz unoka és a nagyapa azért, mert nekik még/már nem szabad megtenniük bizonyos dolgokat. Az apa személyiségét az önmagával való azonosulás tartós zavarai jellemzik: volt már apja fia, gyermeke apja, de sohasem volt még önmaga. A feleség helyzetét akár meg se említsük.

Miközben peregnek a könnyes és vidám, de leginkább közömbös percek, a rendező olyan gátlástalanul elegyít különböző filmes elemeket, stílusokat, akárha kezdő pincérként uborkasalátát szolgálna fel a képviselőfánkhoz. Mire a nagyapa a film végén a szerelem révébe ér, mi nézők rádöbbenünk: semmi olyat nem tudtunk meg Lukovékról, amit első pillantásra ne sejtettünk volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6463