KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Akit Bulldózernek hívtak

Lajta Gábor

 

Michele Lupo, akitől a közelmúltban a Seriff az égből, valamint A seriff és az idegenek című kozmikus bárgyúságokat láthattuk, most teljesen reális környezetbe, egy tengerparti kisvárosba helyezi a jóindulatú szakállas óriást, Bud Spencert. Bár ez a filmje sem remekmű, a maga nemében sem – sovány az alapötlet és szerkezeti aránytalanságok is gyöngítik –, mégis melegebb, derűsebb a korábban bemutatottaknál. Valamiképpen szellemesebb, emberközelibb egy jóízű szkanderezés a füstös matrózkocsmában, vagy egy mintaszerűen komponált öklözés az alvilági játékbarlangban, mint a gépi csodatrükkök, vagy az egzotikus panorámák. És ráadásul ez egyszer még az is bizonytalannak látszik, hogy hősünk győzni tud a végén...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6668