KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Benzinkutasok az Arany Patkónál

Loránd Gábor

 

A címbeli urak: benzinkútkezelők, méghozzá az Arany Patkóról elnevezett motel tőszomszédságában. S mint bizonyára Önök is hallottak már hasonlóról: sikkasztanak. Valutával, benzinutalvánnyal, bélszínnel, borjúmájjal és whiskyvel (azok a kamionosok... !) tetézik a korona-eltüntetést. Villa, bunda, Mercedes, és így tovább. Mígnem aztán – a részleteket elhallgatom, elég annyi, hogy – egy rokonszenves fiatalember „épül be” közéjük, s jaj nekik.

Otakar Fuka lényegében le akarta rántani a leplet egy társadalmi fonákságról, ugyanakkor csipetnyi, távolról krimit idéző izgalommal is fűszerezni kívánta filmjét. Ez kevéssé sikerült neki, amit kétszeresen sajnálhatunk. Egyrészt, mert éppen ez a lepel nem is annyira lepel, úgyhogy lerántani se nagyon kell. Másrészt az izgalomkeltéssel a rendező jócskán elkésett, mivel az utolsó percekig nemigen sokkolja idegeinket. Így aztán, noha a jóindulat vitathatatlan, se pellengér, se krimi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7374